Farkas Péter: Kreatúra, Magvetö, 2009, 120 oldal
\\\\
ost-transit
|| retrospective
|| jardin
du luxembourg || deutschstunde
|| exit
game || hard
rain || johanna
|| kreatur
- creature || acht
minuten || golem
|| 504
|| divers
|| @
__//
Farkas Péter: Kreatúra, Magvetö, 2009, 120 oldal
Creature
Péter Farkas is among the most secretive figures in contemporary Hungarian literature,
and at the same time his writing packs the most into the least space. The mystery
surrounding him is heightened by his having lived for thirty years far from
the heart of the Hungarian literary scene—more precisely, in Cologne, Germany.
And so it is an event in and of itself when he publishes a new book. But this
is not primarily why Creature is the event that it is. Each of this novella's
three self-contained chapters set themselves the task of elucidating a visual
image that centers on one of three themes summed up succinctly in the chapter
titles: “Hunger,” “Solitude,” and “Fear.” What concerns Farkas most alongside,
and even more than, the tried and tested craft of describing an image in words
is the broader, conceptual issue of just how the muteness, the numb silence,
the wordless meaning of a painting or a photograph can be demonstrated by, of
all things, words. Doing so requires not only a new language but also a new
perspective. The book's three key images are bound by the stark fact that each
of them speak of the outer limits of the human condition. The first chapter
was inspired by a photograph of an emaciated person in Sudan at the extremes
of his life and death struggle. Hunger has rendered him so terribly thin that
his body is on the verge of losing its human character. As we read the text,
it is as if time itself were drying up all around us; Farkas’s description of
this image, concentrated as it is on the extremes, holds us captive to a single
moment. The picture, taken in 1993, can be seen at jamesnachtwey.com/jn/slides/g22.html,
included as a link on the author's home page, interment.de/farkaspeter/kreatura.htm—whose
visitor will find a rich store of notes on the cultural-historic context of
the three chapters that comprise Creature. The book's second chapter takes us
on the trail of a series of pictures Farkas took in Paris tracing the final
path of the renowned poet Paul Celan—from his Parisian flat at Avenue Émile
Zola 6 to the foot of the Mirabeau Bridge on the Seine. Celan's fate—or, it
might be said, his fatelessness—captures the essence of the solitary existence.
And Farkas’s text is a feat of virtuosity when it comes to portraying a space.
Indeed, here, it is not so much time, but space that empties out, as the exuberant
streets of Paris all at once fall silent. The third chapter, entitled “Fear,”
recounts the delivery of the German lyric poet Johann Christian Friedrich Hölderlin
(1770–1843) to a clinic after being declared mentally unfit—as portrayed by
a classic painting by Francis Bacon. Hölderlin’s forced confinement occurred
on September 11, 1806. It was precisely on September 11, 2001, that Péter Farkas
was reminded of this fact, and so the 9/11 mystique weaves its way into his
text, as does the metaphor of the tower, for the poet ended up famously living
out the final decades of his life in a tower. And so another manifestation of
time manifests in this chapter alongside historical time. Creature is a stirring,
radical work that renders the mercy of the merciless into words and, indeed,
back into images with a metaphorical force. (hunlit.hu, 2010)
Farkas Péter a mai magyar irodalom egyik legtitokzatosabb, emellett pedig legtömörebben-legsűrűbben író figurája. Titokzatosságát növeli, hogy több mint 30 éve Németországban, közelebbről Kölnben él, távol a magyar irodalom itthoni belvilágától. Ezért is esemény, hogyha új könyvvel jelentkezik. A Kreatúra azonban nem emiatt esemény elsősorban. Ez a kisregény három szövegegységre tagolódik. Mindegyik tétel egy-egy képet jár körbe. A képek lényegét az alcímek egy-egy szóba tömörítik: éhség, magány, félelem. A kép szóra bírása, vagyis a képleírás megszokott gyakorlata mellett és előtt Farkas Pétert az foglalkoztatta legintenzívebben, hogy egy festmény vagy fénykép némaságát, dermedt csendjét, szónélküli jelentését hogyan és miképpen lehet éppen a szavak segítségével demonstrálni. Ehhez nemcsak új nyelvet, hanem új szemléletet is kell találni. A három képet összeköti, hogy azok az emberi létezés, az emberi állapot végső határait mutatják meg. Az első fejezetet egy fénykép ihlette, ezen egy szudáni éhező látható, amint élet- és haláltusája éppen beteljesedik. A soványságnak azon a rettenetes fokán van, hogy a test már elvesztette emberszerűségét. Ahogy olvassuk a szöveget, mintha kiszáradna körülöttünk az idő, az egyetlen pillanat fogságában tart minket Farkas végletekig koncentrált leírása. Hogyha valakit a valódi fénykép felkavaró látványa is izgat, akkor a szerző honlapján megtekintheti azt, itt gazdag jegyzetanyag tárja fel a szövegek kultúrhistóriai és keletkezéstörténeti hátterét is. A második történet egy a szerző által készített párizsi fényképsorozat nyomába ered. Farkas képsorozata és szövege a kivételes költő Paul Celan utolsó útját követi végig, párizsi lakásától (Émile Zola sugárút 6.) a Szajnáig, a Mirabeau híd lábáig. (Minden bizonnyal itt vetette magát a Szajnába.) Celan sorsa, mondhatni sorstalansága a magány egzisztenciáját illusztrálja. Ebben a szövegben a térábrázolás bravúrját figyelhetjük meg: itt nem annyira az idő, hanem a tér ürül ki, a gazdag hangulatú párizsi utcák egyszer csak elnémulnak. A harmadik tétel, mely a félelem alcímet kapta, a történeti időben legkorábbi eseményt, Friedrich Hölderlin elmegyógyintézetbe szállítását írja körül. Ehhez a képet egy klasszikus Francis Bacon-festmény szolgáltatja. A történet egyik lényeges eleme, hogy erre a kényszerszállításra 1806 szeptember 11.-én került sor. Ezzel a ténnyel Farkas Péter éppen 2001 szeptember 11.-ikén szembesült, így a 9/11 misztikája, valamint a torony metaforája, hisz Hölderlin lakhelye egy toronyszoba volt, is áthatja ezt a szövegegységet. Így a történeti idő mellett az időnek egy másik létmódja is testet ölt a szövegben. Felkavaró, radikális próza a Kreatúra, mely a kegyetlenség kegyelmét teszi szóvá és szóképpé. (hunlit.hu, 2010)