"Amint kilépett az épületből, tudta, hogy egy szokatlanul hosszú utazásra indult. Mert ahogy elhaladt a kalitkájából barátságosan kiszóló, indulási célja iránt érdeklődő portás előtt, nem azt válaszolta például, hogy: Sétálok egyet a tó körül, vagy: Járok egyet a Kis-Erdőben, hanem azt mondta, a dolog körülményessége miatt kényszerűen elidőzve a portásfülke előtt, de változatlanul a menetirányba és nem az üvegkalitka felé fordulva, mintegy az előtte hamarosan megnyíló távolságnak intézve a szavait: Man geht so, und in dem man geht, hofft man, daß man auf dem rechten Weg sei... (Az ember csak úgy sétál, és eközben reméli, hogy a helyes úton jár.) És kissé szórakozottan, csak úgy a karimájánál fogva megbillentette a kalapját, mielőtt kilépett volna az épületből..." Különös, gondoltam, és megemelve tekintetem, körülnéztem az ismerős tájban. Aztán összecsuktam a könyvet, fölálltam, leakasztottam a fogasról a felöltőmet, és kiléptem az épület váróteremszerű halljából. Havazott. Szerencse, hogy nehéz téli bakancsot húztam és a kellemes, ünnepi reggeli után még visszamentem a szobámba átvenni a vastag posztó ruhámat. Nem fáztam, sőt kifejezetten jólesett érezni a bőrömön a levegő tiszta, erős érintését. Habozás nélkül átvágtam a parkosított udvaron, és elindultam lefelé a  keskeny, teraszosan lejtő úton. A hosszú, egyenes út az intézet területén kívülre vezetett. Egyenletes léptekkel ereszkedtem alá az itt-ott kettétört, kissé megbillent kőlapokon. Pontosan ismertem a topográfiát. Mielőtt megérkeztem volna, alaposan fölkészültem, mint egy speciális ügynök. Noha minden kétséget kizáróan csupán a kezdő és a végpont volt ismeretes. Ami a kettő közé esett, a valószínű, a lehetséges kategóriájába tartozott..."

A [herisau] az egyetlen olyan passzus, amelyhez több kezdést írtam [avagy többször és többféle módon, stilszerűen kifejezve: úton, elkezdtem. (A [kertész utca]-hoz nem két kezdést írtam, hanem egyszerűen lehagytam a még füzetben írt változat elejét, "fölvezető" epizódját. Nem a személyes öncenzúra miatt, hanem mert egyszerűen idegen testként állt a szöveg második fele mellett (előtt). Ettől függetlenül ma is foglalkoztat a kérdés, hogy miért éppen ez a két "epizód" került egymás mellé, miért próbáltam meg összeilleszteni őket, folytatni az egyikből a másikat.)] A herisaui kezdésvariációk mind az "eredeti" helyszínen játszódtak, és több eredeti motívum épült be a szövegbe (pl. téli bakancs, posztó ruha; ünnepi reggeli, stb.). Valóban úgy készültem föl rájuk, "mint egy speciális ügynök". A Történetben lévő Herisau első mondatai az összes kezdésvariációban benne vannak, ezeket "külön" írtam, amikor mintegy folyamatként megfogalmaztam a tervezett "Herisau" (eredetileg tévedésből "Waldau"-nak nevezett), Séta (akkor még Regény) és az M. Klein egymásbafonódó, fogaskerékszerűen illeszkedő kezdő és végmondatait. Mivel a Történet Herisauja elmozdult a konkrét helyszínről (R. W. utolsó sétájának helyszínéről), Hans-Dieter Jünger kisesszéjének (Spuren im Schnee) néhány kiválasztott motívuma (pl. der Tod, dem er immer entgegengegangen war) sem épült be a szövegbe. A kezdés inspirációja azonban innét, az itt idézett R. W. versből (Man geht so, und in dem man geht, hofft man, daß man auf dem rechten Weg sei... - Az ember csak úgy sétál, és eközben reméli, hogy a helyes úton jár...) származik. A herisaui hóesés tehát inkább a Bedekkerben visszatérő hóesés motívum része (pl. Potsdam, Pozsonyi út, stb.), és nem R. W. utolsó sétájáé. Az arccal hóba előredőlés motívumában természetesen éppen úgy megjelenik a Doom "hófaló" jelenete, miként annak a Herisauba szánt, de nem megírt változata ["száját eltömte a kásás hó (az eredeti jegyzetben véletlenül "homokot" írtam!), nyelve, torka, tüdeje meggémberedett, nem fuldoklott, éppen mostantól lélegezett..." (A "hószakadás" eredete valószínűleg a húsz évvel ezelőtti Távol-Keleti Történetben van.)], és fontos a hó felé/ ég felé néző arc kettőssége is, vagyis a "dachaui" lány arccal az ég felé fekszik a hóban, akárcsak a halott R. W. vagy M. Klein (ha majd séta közben hal meg), ugyanakkor a "herisaui" arccal előre (összenézés!; a lenyomat lehetne akár a pillanat "halotti maszkja" is).

LB > 11 (A Thesaurus/ Táblázat nr. 16.3/ Herisau felől)