[föld] A közönséges temetőbogár (necrophorus vespillo, nagyság: 22 mm) fiatal korában hullaszövettel táplálkozik, később holttestekben megtelepedett légynyűvekkel. A fekete temetőbogár (necrophorus humator, maximum 28 mm) jellemző ciripelő hangot hallatva vezeti a fiatal lárvákat a holttesthez és a hullanedvvel táplálja őket. A kifejlett rovarok kiszáradt hullákban is élnek. A szalonnabogár (dermestes lardarius, 10 mm) még hónapok múltán is megtalálható már kiszáradt vagy mumifikálódott holttesteken. A részben növényevő, vörösnyakú dögbogár (oiceoptoma thoracium, 12-16 mm) az érett, bűzös szömörcsögben tanyázik. Ez a feltűnő, vörös nyakpajzzsal rendelkező rovar csak igen későn telepszik meg a holttesteken. A nagy ganajtúró (geotrupes stercorosus, 12-19 mm) gyakran tömegesen található erdőben elfekvő holttesteken, többnyire hetekkel a halál beállta után. A száraz holttestbe lukakat képes rágni; peterakáshoz hullaszövetet gyűjt. A sajtlégy (piophila casei, 5 mm) csak a halál beállta után 2-3 hónappal jelenik meg. A nyű (akár 10 ezer darab is lehet egy holttesten) negyven centiméter magasságig képes felugrani. A dongólegyek (calliphora vicina, 10 mm; calliphora vomitoria, 14 mm) a halál beállta után azonnal tojásokat raknak az orr-, szem- és szájüregbe, valamint a hallójáratokba. A kifejlett rovarok nem táplálkoznak holttestekből. A dongólegyek lárvái (calliphora spec. 15 mm) a holttestek elfekvési idejének meghatározásakor játszanak fontos szerepet a szakemberek számára. A dongólegyek tojásaiból, a halál beállta után néhány órával, máris kifejlődnek az első nyüvek és gyorsan tovább növekednek.