(97) Rejtőzködni és rejteni. Valóban szükséges-e (és indokolt) a rejtőzködés, a rejtés, az el- és visszahúzódás a Házba? Vagy csupán a személyes közérzet, a Befindlichkeit védelme? Hiszen a Lényeg/ Titok/ Érték/ Aranykor (stb.), legalábbis az, amit a szavaink homályában inkább remélni, mintsem látni vélünk, génjeink szövedékében, kémiánkban lappang. És amíg ember reprodukál embert, in vagy ex vitro, természetes vagy mesterséges úton, génjeinek lenyomatát továbbadja. Ha nem a spermával, hasadó petesejttel, akkor a steril gumikesztyűn is átütő ujjlenyomatával. Lehetséges, hogy a paradigma "végén" egykor a "mesterséges ember által reprodukált mesterséges ember áll" majd. És? Mi dolgom vele? Milyen jogon közösítem ki már most, éppen én? Nem értem a riadalmat, a hirtelen földagadt etikát, a gyanús fajvédelmet. Én az első láncszem kovácsának arcába szeretnék tekinteni. Ha ember volt, tudnia kellett Auschwitzról. Én készségesen átadom a helyem a műembernek. Avagy Teremtőm sugallatának engedelmeskedve, egy másik műembernek.

LB > katakombák