(7) A Gólem maga a teremtés, az emberős, az Ősádám, a (még) teljes lehetőség. "Látták szemeid az alaktalan testemet (szó szerint: amikor még Gólem voltam), és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak, holott egy sem volt meg közülük. " (Zsoltárok könyve, 139.16.) Gólem = alaktalan test, formátlan szubsztancia, a még nem elkészült edény, embrió, szövetében azonban a már teljesen kész mintázattal, a teljes paradigmasorral. A későbbi, misztikus teremtéssel megidézett, realizált Gólem nem azonos a pusztán egyetlenegyeszer megnevezett (hapax legomenon => megnevezéssel megszüntetett => visszavétel => #M. Klein), bibliai Gólemmel. Ismeri az alázatot. Maga figyelmezteti a túl vakmerő mágust (Ben Sira és apja Jeremia): "Ihr sollt keine Menschen erschaffen, damit die Menschen nicht in die Irre gehen..." És maga hasítja ki homlokából az aleph-et, megmutatva az utat az igazságtól a pusztulásig: a Teremtés Isten igazsága (elohim emeth = Isten az igazság), a Teremtett teremtése azonban a teremtő és azáltal a Teremtett halála (elohim meth = Isten halott). A Gólem pusztulása (valójában önpusztítása) az Istenért és egyben az emberért tett mártírhalál. A Gólemősből életre lehelt Ádám nem ismeri az alázatot, nem ismeri a lelkiismeretet, nem ismeri az áldozatot, csak a lázas flagellánst látja a homlokát hasogató behemótban. A műember "teremtőjének" nincs szüksége Istenre. Neki maga az ember a teremtés, nem látja, hogy a kreatúra csak egy porszem; megfosztva univerzalisztikusságától pusztán a teremtés karikatúrája. Én nem ölöm meg a Gólemet, hanem kivezetem(8)a tudatomból, hogy ne legyen benne se Isten, se nem-Isten, se Gólem, se nem-Gólem, csupán az üresség feszített tükre, a tudat visszanyert ősállapota, a teljes lehetőség, a teljes paradigmasor, az embrió. A Gólem.