(452) Ma körülbelül ezerkétszáz mondatot olvastam, képek ezreit pillantottam meg és tízezreit pörgettem le az agyamban. Hangok, észlelések, érzetek százezrei cikáztak keresztül sejtjeimen, további számtalan elágazást, visszaágazást gerjesztve, átjárók sorazatát nyitva meg előttem újabb szavak, képek, hangok, érzetek felé. A legszerényebb számítások szerint is többezer irányban indulhattam volna el bármely tetszőleges pillanatban. Minden reggel ott fekszik előttem az éjszaka föltekert, végtelen táj. Amint elindulok, lépteimmel göngyölítem ki a határtalan mezőt. Bejárhatatlan, mégis minden egyes léptemmel az egészet járom be. Nincs hová eljutnom, hiszen szüntelen helyben vagyok. Lépteimnek nincs célja, hiszen folyamatosan a célban vagyok. Bármelyik irányt választhatom. Szabadságom a szándék és a lehetőség összefüggésében valósul meg. A szándék: a figyelem (die Aufmerksamkeit); a lehetőség: a mindenütt jelenvalóság. Mindenhol lehetek, ha egyetlen helyen képes vagyok lenni. A valahol levés mitosza, hogy mindenütt lehessek. Ezt szólítja az ima :: A lélek természetes imája.

LB > végtelen lehetőség