A belátásról, a nyolcvanas évek elején, ha úgy tetszik: a (tudatos) "átkelés" kezdetén: "Nyugvópont. Nem az alkú, a meghátrálás, hanem a belátás útján. Ahogy a halálhoz közeledünk. Lázongva, acsarkodva, alkudozva, ügyeskedve, de az egyetlen megoldás, oldódás mégis csak a 30. levél (Seneca). Útközben sem a nyelvet, sem a tudást, sem az Istent nem érem el. A belátás hitelét, erejét ugyanakkor az átkelés adja. Vagy ezek is - nyelv, tudás, Isten, belátás - pusztán a szellemi lényt működtető, milliószoros alakban megjelenő csali színeváltozásai? A teremtésben ("teremtésben") egyidejűleg jelent meg a gondolkodó ember és "árnyéka", a műnyúl. Kölcsönös feltételezettség."

LB > belátó pillanat