(379) Hallgatás-elnémulás-elhallgatás (nem kimondás) - nem megszólalás. Schweigen-verstummen-verschweigen-nicht sprechen. Az elhallgatás (nem kimondás) súlya. "A legszélsőségesebb iszonyatot elhallgatással mondani." (Adorno Celanról) A nyelvi formák szétválasztása aszerint, hogy megszólal-e (akusztikusan) vagy nem (módszer); pusztán jelző, jeltadó (szemiotikai) vagy fabuláló, historizáló (tehát el-beszélő). A hallgatásnak, elhallgatásnak van tárgya. Az érinthetetlenről (mint pl. a valóságos, eredeti taburól) nem lehet hallgatni (miként gondolkodni sem). Így amiről hallgatok, arról akár beszélhetnék(380) is. A "megkísértett gondolkodót" (Canetti) örökké az elnémulás-elhallgatás csipeszében tartja a meghiúsult nem-megszólalás.

LB > elhallgatni