(420) "M. Klein három kérdést tett föl magának. Mi az élet? Mi a halál? És: Hol lakik Isten? Elsőként mindhárom kérdésre egyként válaszolt: nem tudom - nem tudom - nem tudom. Rögtön ezután viszont elhatározta: kerülni fogja elmélkedései közben az irodalmiaskodó műfogásokat, és megfogadta: minden szót csak egyetlengyszer ír le hátralévő életében. Elhatározása, különös módon, nem szorongással töltötte el, hanem felszabadítólag hatott, és addig még nem is sejtett szellemi távlatok lehetőségét nyitotta meg előtte. Először érezte úgy életében, hogy a szabadság eszméje nem csupán ideológiai maszlag vagy széplelkűsködő ábránd, hanem konkrétan megtapasztalható valóság." ... És végül: "M. Klein hazament, és többé egyetlen szót sem írt le vagy ejtett ki hátralévő életében. Özvegye későbbi közlése szerint haláláig pontosan harminchatszor hallatott mélyből zengő, monoton, de minden egyes alkalommal különböző tónusú hangokat. Ilyenkor, különös módon, az egész test láthatatlan finomsággal, egyenletesen rezgett. Ha valaki megérintette ekkor M. Klein ruháját, bőrét vagy akár a haját, enyhe, villanyozó bizsergést érzett. Sokan pusztán az özvegy által gyártott legendának tekintették az ügyet, akik viszont maguk is tanúi lehettek a jelenségnek, egybehangzón állították: pontosan úgy volt, ahogy az asszony mesélte." >> M. Klein

LB > monsieur klein