(263) "Nincsenek emlékek. Az álomlét az ébredéssel libikókázik. Amikor az egyik alámerül, a másik fölbukkan, és az egymással átellenben ülők sohasem pillanthatják meg egymást." Az NN/Átjáróban olvasható passzus nem magára az egységre, hanem az egység észlelésére vonatkozik, illetve az eredeti élmény rekonstrukciójának lehetetlenségére. Nem sokkal azelőtt még ezt írtam:   "Közvetlen megjelenése, megjelenítése a képeknek. (Kettős látás(264); kifelé, befelé nyitott retina, stb.) A tudat szüntelen vételre állítva. Azonnal közvetít, fordít, a megnyilvánulás által. A képeknek a priori van értelmük. Nincs értelmezés, pusztán másolás." ["Bízzál a szövegben. Ahol neked kell értelmezned, ott úgyis mindegy." A másolás gesztusának megjelenése? (70-es évek vége.) Forrest Best ágy mellé készített vázlatfüzete?] A tudat önmagával azonosan csakis egyidejűségben működik. Ezért "hamis" minden közvetítési kísérlet, ezért nem lehet kívülről  behatolni bizonyos tudatállapotokba. [Analógia: emlékezet. ("Az emlékezet közege nem surlódásmentes...") Az emlékezetet/emlékezést akár külön tudatállapotnak is nevezhetjük.]

LB > egységében