(284) Hirtelen elfelejtek minden francia szót. A gondolataim teljesen rendben vannak, de szavak nélkül. Tíz nappal ezelőtt egy étteremben étkeztem Constantine-nal; hihetetlen erőfesztésembe tellett, hogy eszembe jusson a "pohár" szó... (Stendhal egy leveléből). E munkámnál úgy érzem magam, mint amikor hasztalanul erőlködünk, hogy az eszünkbe jusson egy név; mondják ilyenkor: "gondolj valami másra, s akkor az eszedbe jut" - így azután mindig másra kellett gondolnom, hogy az eszembe juthasson, min is töröm a fejemet már olyan régen... (Wittgenstein) A filomedicina művelői Stendhal leveléből az Alzheimer-kór első jeleit vélték kiolvasni. W. "észrevétele" valójában ugyanarról szól, mint S. szavai. Ugyanaz a helyzet. Meg akarunk nevezni valamit, de vagy elfelejtettük, vagy soha nem is ismertük a megnevezendőhöz tartozó fogalmat. Esetleg magát megnevezendőt sem. (Ez nem zárja ki a megnevezési ingert.) Némelyek ilyenkor riadtan elhallgatnak (vagy csak elhallgatnak), összezavarodnak, sőt egyenesen megzavarodnak. A többség ellenben megkísérli rendszerbe szervezni a "dolgok helyett"  mondottakat (helyettes beszéd > Phaidrosz/ Magam felől / Nem tudnak ráeszmélni). Pusztán idő és intenzitás kérdése, mikortól nevezik a körülírást a dolognak, és mikor felejtődik el ez is ("nem jut többé az eszünkbe"), ezáltal újabb körülírás alapjául szolgálva. Stb. Valamikor láttam egy performenszt, ahol az aktőr hajszálvékony pármai sonka szeletekkel borította be a fejét. Aztán egyenként elkezdte leszedegetni (visszavenni) az arcáról a hússzeleteket. Elképesztő mennyiségű réteget fejtett le. Később felállt, sétálgatott a teremben, majd kiment az előtérbe, talán az utcára is, nem tudom. Mindenesetre ugyanabban a társaságban töltöttük az estét, de még ott is csak szedegette magáról a sonka szeleteket. Ez azonban nem zavart senkit. Valójában engem sem. Csak szerettem volna megérteni a történet (a történtek) fizikáját.

LB > körülírás