M. KLEIN
Felvezető

[Levélrészlet I.] ...Röviden: kialakult a Gólem szerkezete, akár meg is jeleníthetném (kapcsolási rajz), és persze máris kétséges, szükséges-e akkor egyáltalán megírnom... A döntő lépés a végpont felé (nem a Gólem, hanem nyilván az én íróságom végpontjáról van szó) a négy 36-os egység struktúrájának, textúrájának "materializálódása", "kiemelkedése"... A négy 36-os egység négyszer harminchat összesűrűsödési pont. A Bedekker (Történet) - személyes, biográfikus; a Séta (Séták) meditatív; a Földi Horoszkóp - cselekvő; az M. Klein (Monsieur K.) pedig a Harminchat kilégzése, vagyis M. Klein harminchatszor hangzón fújja ki a levegőt és némán szívja be. Harminchatodszor pedig kifújja, és nem szívja be többé...
A Történetet már ismered, megírtam az utolsó két darabot is, az utoljára leírttal azonban egyelőre várok. A sorrendet még nyilván megváltoztatom, márcsak azért is, mert a legutolsó (#Erde) előtti résznek teljesen "jelentéktelennek" kell lennie...
A Sétáról már meséltem Neked Kölnben. Rengeteget gondolkodtam rajta, de még semmit sem tudok. Annyi bizonyos, hogy a #Herisauból lesz átkötve ("...Lassan kinyitottam a szememet és hosszan néztem az arcomat, az arcát, az arcukat, és pontosan tudtam: az első személy végérvényesen kilépett a történetből".). És: "Wer alle Schulden bezahlt...ist gerüstet für einen Spaziergang". (Mindjárt meglátod, ez az idézet a Földi Horoszkóp módszeréhez is illik.) Neked már most elárulom, hogy míg a Herisauban a főhős arccal bukik előre a hóba [ezért a "néztem az arcomat, az arcát (a hóban fekvő dachaui lány, lásd: #Potsdam), az arcukat (R. Walserét is, ha már "itt" van)], M. Klein hanyatt esik majd, akárcsak sétáló őse (Walser), mert a halálban mégsem az "Erde"-vel, hanem az éggel fordulunk szembe. (Ez pl. lényeges különbség a Történet és az M. Klein szemléletében.)
A Földi Horoszkóppal nagyot gondoltam. Gyakorlatban ezzel fogom befejezni a Gólemet. Talán emlékszel rá, hogy eredetileg az volt az elképzelésem, hogy kiválasztok 36 "Ort"-ot, amely vagy ugyanazon a hosszúsági fokon fekszik, mint Köln vagy a szélességi fokok egyeznek. Majd dokumontázsszerűen "megírom" e helyszínek Gólem-órában (keletkezés) történt "regényét". Az anyag összeillesztésének vagy féltucat módszerét ötlöttem ki, még a szöveggenerátor gondolata is fölmerült, mintegy szemléltetve a "földi" történetek határtalan "Beliebigkeit"-jét. Mindvégig zavart azonban a dokumontázs módszerének "olcsósága". Végül úgy döntöttem (ez persze bármelyik pillanatban megváltozhat), hogy a Földi Horoszkóp a cselekvésben folytatódik (hát persze, hogy az örök nosztalgia, lásd: #Tab. 16./Cselekvésben folytathatóság), vagyis a fenti geográfiai elv alapján kiválasztom a 36 helyszínt, és nem megírom, hanem "lelátogatom", lejárom (és ezáltal ritualizálom) őket...
Az M. Klein 36 fogalmával egyébként sok gondom volt. (Tudod, mit ígér M. Klein: #"...minden szót csak egyetlengyszer ír le hátralévő életében") Mert NINCS 36 különálló, lényegi fogalom. Alig tudtam másfél tucatot összevakarni. Valahogy így fog kinézni M.K. "utolsó lehelete":

Az élet-halál-isten (A-B-C) szavakat nem tekintem szavaknak - ezek "Unwort"-ok. Amikor egy fogalmat hozzárendeltem mind a három "Unwort"-hoz, ez azt jelenti, hogy csak formálisan egyeznek. Valójában minden egyes esetben három alapvetően külön értelmű szót lehet csak "kilélegezni" , az alaphelyzettől függően. (Arról nem is beszélve, hogy így legalább kijön a harminchatos egység...)
Miért ragaszkodom a harminchatos struktúrához? Természetesen a 36 dekán, a 36 asztrológiai alapjel miatt (36 jel, 36 hang, 36 szó); de méginkább: a régi kabbalista legenda szerint Isten neve 36 hangból áll... Ehhez a motívumhoz: múlt héten az ASV pályán vártam Á-ra. Edzése volt. A futópálya szélén ültem, sütött a nap, M. Klein utolsó szavait válogattam, tologattam a táblázat rubrikáiban. Aztán elúntam, és elővettem hátizsákomból Gershom Scholem Judaicáját (még nem láttam, a gyerekkel hozattam ki előző nap a könyvtárból), és csak úgy találomra fölcsaptam. "Die 36 verborgene Gerechten in der jüdischen Tradition", olvastam mintegy "égi jelként" és természetesen a "harminchatos" motívum megerősítéseként. Nem is láttam már szükségét a szöveg elolvasásának (szegény Gershom...) Összecsuktam a könyvet, és elégedetten hunyorogtam az edzés végéig a koraesti, kivételes napsütésben. (Később persze elolvastam a szöveget, szép, különösen az utolsó mondat: "Der Mitmensch mag der verborgene Gerechte sein.")...

( 2001 június, N.P.-nek)