M. KLEIN
Felvezető

[Levélrészlet II.] ...Szeptember 12-én...újra nekiültem a "Langzeitschreibennek", és még mindig tartom a napi 2-3 oldalas átlagot. Talán emlékszel M. Kleinre. Úgy tűnik, elérkezett (a vártnál korábban) az idő, hogy megírjam a "történetét". Fogalmam sincs, mi az, amit írok, és rendelkezik-e bármilyen irodalmi értékkel. De ez a legcsekélyebb mértékben sem érdekel. M. Klein egy közelebbről nem meghatározott intézmény (intézet) irodalomban járatos gondnok-házmestere. (Év)tizedek óta szorgalmasan ír, helyesebben mondva másol (kezdetben a saját írásait, de egy ideje kizárólag idegen szövegeket). Egy stadwaldi sétája során azonban rohamszerűen elragadja a vágy: regényt írni. Erről szól a szöveg, hogy miként akar regényt írni, és természetesen miért lehetetlen (unmöglich) regényt írnia; miként akar sétálni, és csak sétálni, miközben persze egyszer sem teszi ki a lábát a szobájából, stb. Az intézet persze Herisau, a szerkezet pedig közvetlenül utal Monsieur Testére. Az első rész leírás, 1 sz. 3. személyben; aztán M. Klein levele egy barátjának arról, hogy "megtörtént a baj" - regényt akar írni -, majd a barát levele M. Klein özvegyének, barátja halálhírére, aztán az özvegy válasza (M. Klein utolsó napjai), M. Klein egy későbbi életrajzírójának feljegyzései, végül pedig annak a bizonyos 36 szónak rekonstruálása M. Klein vázlatai alapán. Még nem tudom, hogy véresen komoly-e a szöveg vagy inkább Verarschung; hogy a pátosz vagy az irónia határozza-e meg a hangot, és egyáltalán, semmit sem tudok az egészről... Nos, így állunk. Néha úgy érzem magam, mint egy pelenkázásból ugyan már kinőtt, de némelykor azért még "balesetet szenvedő" kisgyerek, aki szégyenkezve topog a mamája előtt, mert bepisilt. Vagyis újra írok...

(2001. október 9., N.P.-nek)