M. KLEIN
Felvezető

[Feljegyzés] ... Szerdán este (12-én) elkezdtem a Sétát (M. Klein). Nem láttam értelmét a további várakozásnak. Megértettem, hogy nincs mit megtervezni, a megírás szempontjából nincs min gondolkodni. Csupán az #erőt (> Idézetforrás), a kedvet kell valahogy összegyűjtenem... A hiábavalóság érzését nem tudom lekapcsolni, ezen keresztül (és nem ennek ellenére) kell írnom, folytatnom a törlesztést... A tevékenység egyetlen koncepciója, maga a tevékenység folytatása. Módszer, tartalom, minőség, forma nem érdekel. Azért megnyugtat valamelyest, hogy az eddigi szöveg legbenső lényege, az alaphang változatlan, a szokásosnál is rabiátusabban beavatkozó külső világ ellenére. Még gyenge vagyok, hogy elforduljak a sok értelmetlen zörejtől. Órák hosszat bámulom a képeket, hallgatom az ostobaság, perfídia vagy szellemi vakság tirádáit, de mindez már csak átfolyik rajtam, ahogy egy egyenes vízsugár a nála nagyobb átmérőjű csövön... Irigyelni fogom M. Kleint...

(2001. szeptember 18., N.)