(216) Huszonöt év múltán persze megmosolyogtató mondat. Kiváltképp azért, mert az elmúlt negyed évszázad (korszelleme) nem éppen kedvezett az ilyesfajta kijelentések "utóéletének". Igazán mégsem feszengek az akkori "Haltung" felidézésekor. Számomra még ma is kínosabbak az ilyesfajta odamondások (Viktor Jerofejev, Nabokov ürügyén): Az oberiusok voltak azok, akik végképp rossz hírbe hozták az író kiválasztott helyzetét az orosz kulturális hagyományban. Én - író vagyok. Szerintem pedig - egy nagy kalap szar. Harmsznak ez a válasza erőteljesebb, mint Nabokov számos nagy súlyú megnyilatkozása. Először is: legyen csak kiválasztott helyzete az írónak [a jósnak, a varázslónak (stb.) - mindegy, miként nevezzük -, ha valóban az, ami minden egészséges és természetes szerveződésű közösségben kiválasztott helyzetbe juttatja az arra ki(meg)jelölt vagy ki(meg)jelöltetett személyeket.] Másodszor: Hát persze, öreg, hogy az író is csupán egy nagy kalap szar. De hát a kalap szar is csak Isten!

LB > thomas mann