A társasjáték motívum az NN-ből (> Háló) származik. ("Olyan volt az egész, mint egy társasjáték óriási táblája. Egyszer az egyik mezőn állok, aztán egy másikon, de sohasem kerülhetek le a tábláról, és sohasem jutok se előre, se hátra...") Eredetileg úgy gondoltam, hogy a 36. passzus utáni instrukció pontosan a kiindulópontra irányít majd vissza. Ez természetesen nem a körforgás, hanem a "mozdulatlanság" (valójában mindvégig ugyanazon a mezőn áll; 49 lépés - 7x7 - egyetlen ponton, mezőn) jelzése lett volna. (Egyszer azt álmodtam, hogy az út lépteim nyomán keletkezik, vagyis mintegy a talpammal húzom meg az utat, és ahogy fordulok, úgy fordul velem együtt a látvány, a táj is, vagyis nincs hátterem. Erről szól -  többek között - a Roonstrasséból kimaradt rész: "Valójában nem a csempés házban megjelenő árnyékkal akartam befejezni. Inkább a veurnei incidensről akartam írni... És persze a W-nek adott, társasjátéknak titulált figuráról is, arról a báburól, amit gyerekként kapott. Sokáig ügyet sem vetett rá, aztán amikor egyszer a kezébe került, maga elé állította az asztalra és lépett vele egyet, aztán még egyet, mert észrevette, hogy minden lépéssel újabb mező keletkezik, és minél tovább tologatta, annál kacskaringósabb lett az útvonal. Ha viszont abbahagyta a lépegetést, a figura mindig pontosan ugyanott állt, ahonnét elindult..." A motívum eredetileg átnyúlik a Sétába is, de ott éppen hogy nem csupán egyetlen mezőn áll - vagy mégis?...) Hamarosan azonban már nem érdekelt, hogy a konkrét lépés instrukciók előbb-utóbb valóban visszavezessenek a kinduló pontra. Márcsak azért sem, mert az "Erde"-koncepció "megtalálása" után tudtam, ezután a passzus után nincs, nem lehet, nem létezik "back"-kapcsoló. (Első elképzelésem az volt, hogy az utolsó passzusban visszatérek Potsdamba, a "titkos mennyegző" színhelyére. Erre vonatkozik a "szerelmem Buchenwald" jegyzet.)

LB > 0 (A Thesaurus/ Táblázat nr. 16.1/ Lépésrend felől)