Az utolsó három passzus (kapuban, herisau, erde) sorrendje régóta biztosnak tűnt. Eléjük az "állatnak lenni" passzust terveztem. Sűrítményét mindannak, amit korábban pl. a [rathenauplatz]-ban vagy a [kertész utca]-ban (2.), később pedig a [hajnóczy utcá]-ban írtam meg, pontosabban fogalmazva amire utaltam a madár, kutya ([pozsonyi út], [középső út] stb.), patkány motívummal. Évek óta foglalkoztatott a Hálózat "Pasolini-álmában" lévő érzés, de képtelen voltam szabatosan megfogalmazni, a nyelv által materializálni. [Az eredeti följegyzés: "Hatvanas évek eleji hangulat. Félparaszti, félvárosi környezet. Fiútestvérek, tipikus olasz család, ünneplőbe. Belökjük az ajtót, és mint egy itélőszék tagjai állunk a Mama és a legnagyobbik fiú fölött. (Operai beállítás, állókép, inkább komikus.) Fölismerem Pasolinit. Akkor jövök rá, hogy a Theorema című filmben vagyok benne. Aztán egy park lejtős útján futok. Fizikailag érzem, ahogy átalakulok állattá. Fürge, apró lábak, a környezet arányainak, méreteinek megváltozása. Bűntetésből alakultunk át Pasolinival. Fizikailag érzem az állati kiszolgáltatottságot. Hogy nem tudom megvakarni a hátam, nem tudok védekezni a legyek ellen, hátamra csöpög az eső, nem tudok hátra nézni, stb. (Nem értem, miért írtam az állati lét ismervei közé: nem tudok hátranézni...)] A [hajnóczy utca] patkány motívumában talán megközelítettem valamit, de abban nincs benne az átalakulás; a nem "olyan, mintha", hanem a fizikailag "az vagyok" érzése. [...Aztán arra ébredek, hogy majdnem ráugrom a mellettem fekvő K-ra. Azt álmodtam, hogy egy állat vagyok, vagyis nem álmodtam, hanem az voltam, talán kutya... (az állat motívumok kulcsszerepet játszottak a Hálozat/ Hálóban, pl. rovar-bogár vagy éppen a kutya, galamb stb., ott azonban elsősorban jelképek voltak - kutya / halál, meghalás; galamb / horror, rettenet, iszony; rovar, bogár / őrület. A Történetben, legalábbis abban az egyetlen passzusban, azonosságnak kellett volna lennie...)] Végül elég pontosan tudtam, valamiért képtelen leszek megírni ezt az azonosságot. Az utolsó (utolsóelőtti) magyarországi utam után egy ideig a "lichthof" motívumban reménykedtem ("...a kertész utcai lichthóf, a fürdőszoba mögött, ahol az egyik reggelen azt kérdeztem a mosógépből kipakoló anyámtól, hogy mi ez a minden reggel ritmikusan ismétlődő füttyögés, mire azt mondta, hogy a Sándor bácsi és a Jolán néni füttyögnek neki minden reggel, néhány évvel ezelőtt be is hívta a Szilvit, azt akarta, hallja ő is, de attól kezdve hónapokra elnémultak. Lehet, hogy majd most is elhallgatnak egy időre, mondta...), aztán "végképp" föladtam eredeti tervemet. Közvetlenül ezután állt össze a [roonstrasse] szöveg, megvalósítva N-nek írt szándékomat: "az utolsóelőtti - vagyis a [kapuban] előtti - résznek teljesen 'jelentéktelennek' kell lennie. Éppen annyira, amennyire jelentéktelen az élet a halál felől tekintve..." (Vagy éppen a halál felől tekintve nyeri el valódi jelentékenységét / jelenését...)

LB > roonstrasséból (A Thesaurus/ Táblázat nr. 16.1/ Lépésrend/ 0 felől)