(375) "Minden zsidó egy megszemélyesített szóban lakik, és ezáltal minden szóba bejáratos." 22 (A szó/írás/könyv mint általvivő út? Vagyis: nem cél, hanem eszköz. Nem a lényeg, hanem a lényeg keresése. Vagy maga az út a lényeg ("a tudás"), mert nincsenek végpontok, csupán a lépteink nyomán keletkező ösvény (illúziója)? Mintha talpunkhoz nőtt volna a föld egy pontja, és ahogy emeljük lábunkat, úgy húzzuk magunkkal a "nyomvonalat", amely valójában mindig egyetlen és változatlan pont (talpnyi bizonyosság, mi magunk). A testet öltött szó, a szakadatlan hurcolt pont, az út, az ösvény, (az) én magam. [Exodus: Kivonulás a szóból/az írásból (Schrift)?]

LB > testet öltött szó