IDÉZETFORRÁS

0. Az Előtér 1997 óta gyakorlatilag nem változott. A Gólem ugyan innét indult, de nem innét épült tovább. A szövegben előforduló pontos vagy tartalmi idézetek, utalások, értelmezések és félreértelmezések forrásai:
- Ha valamit megvizsgálunk... (Wenn wir etwas untersuchen, die Ergebnisse der Untersuchungen bzw. die Erkentnisse, die wir von der Sache erfahren, werden grundsätzlich von der Methode der Untersuchung bestimmt.) => ismeretlen forrás
- A művészetben semmit sem lehet bizonyítani... => B.N. idézi egy szövegében, forrás megjelölés nélkül
- Nem tartozom a művészethez... => Herbert Quain Borgesnek
- Killing the Beginning?... => John Cage
- A számsor a kettővel kezdődik... => Daniil Charms
- Szerintem hagyjuk meg ezt a nevet. => Robert Filliou's whispered art
1. Az NN, Napra nap, Háló, Hálózat hivatkozások egy 1990 és 1994/1996 között keletkezett szövegre utalnak (http//www.interment.de/halozat).
6. Peter Bürger
7. Rolf Dieter Brinkmann über Daniil Charms
9. Thomas Mann: Tonio Kröger
10. Eredetileg az NN-re reflektált a mondat. A Gólem tehát éppen annyira az NN (Háló/Hálózat, miként maga az írás).
11. Elias Canetti
12. Pavese utolsó naplóbejegyzése öngyilkossága előtt
13. Zóhár. Az eredeti szöveg: A szavak nem hullanak az űrbe
14. Utalás Zóhár: A ragyogás könyve című munkára
15. Polcz Alaine: A halál iskolája. Egy parasztasszony beszámolója húga haláláról. A "Miért nem bőghetek, mint egy barom" kérdése már az NN-ben is fölvetődött. A bőgés jogosságának - a megszólalás jogosságának kérdése.
16. Walter Benjamin (in: Ursprung des deutschen Trauerspiels)
17. A szöveg (idézet) egy hegymászóval készült interjúból való
19. Edmund Jabes 
20. Freud (in: Esszék, Gondolat, 1982, 332.o.)
21. Edmund Jabes Az "eredeti" szöveg: Das Buch ist das Labyrinth. (A könyv labirintus.)
22. Edmund Jabes 
23. Ludwig Wittgenstein in: Észrevételek, Atlantisz, 1995, 109.o.
24. Vörösmarty: Gondolatok a könyvtárban
25. Habermas
26. Lyotard
27. Ben Vautier
28. F. P.: Háló
29. Mallarmé
30. Németh Gábor
31. Z. asztalosmester levele Hölderlin édesanyjának (1811. okt. 14.). A szöveget Károlyi Amy is idézi a Kulycslyuklíra című kötetében (Szépirodalmi Kiadó, 1977)
32. Martin Heidegger
33. Claude-Edmond Magny levele a fiatal Semprun-nak in: Semprun: Írni vagy élni?
34. Berczeller Rezső mondja a róla készített portréfilmben ("Kicsi mérges öregúr")
35. Mallarmé Verlaine-nek írott levelében. A mondat folytatása: [A könyv léteik], s én azt is ismertem belőle, amit már nem volt erőm megvalósítani. [Franz Brentano egy róla készült portréról: "Kár, hogy nem él valójában, és nem él túl, hogy befejezhesse mindazt, amelyet én talán befejezetlenül, a maga tökéletlenségében hagyok hátra, miként egy anya, aki várandósan pusztul el." (ein Brief an Marty, 10. Feb. 1906)]
36. Devecseri: A hasfelmetszés előnyei
37. NN/III/56.
38. Ha jól emlékszem, Picasso mondta, hogy a festőket, akár a tengelicéket, meg kellene vakítani. [Más gondolati/tartalmi összefüggésben, de mégiscsak idekívánkozik: A nagy művész legfőbb feladata, hogy újra és újra semmit sem tudjon. (Pilinszky)]
44. Wittgenstein alapján.
45. Elias Canetti. Az idézet folytatása: Das ist es, was Computern am meisten abgeht: Zögern.
46. Platón: Állam, Hetedik könyv, Barlanghasonlat
47. Jean-Luc Godard. A szövegösszefüggés: Balzac, Stendhal, Flaubert, Tolstoi, Dostojewskij, Dickens, Thomas Hardy, Meredith, Virginia Woolf, a nagy amerikaiak. Ezek írók. Stílusuk van, vagyis birtokolják a helyet, ahol a lélek lakik...
48. in: Kertész Imre: Valaki más
49. Nádas Péter
50. Rolf Dieter Brinkmann: Vorbemerkung
51. Charms: Traum című "egypercesének" indítása
53. Pascal halála után egy pergamenlapot találtak a ruhájába varrva. A feljegyzés szövege: Joye, joye, joye, pleurs de joye. (Öröm, öröm, öröm, örömkönnyek.) A mondat 1654. november 13-ának éjszakájára vonatkozik, Pascal egész további életét meghatározó, istenlátó, misztikus éjszakájára.
54. Az idézetek Herbert Quain, "ulsteri író" Utóvéd (Pont Kiadó, Budapest, 1996) címmel megjelent szöveg-gyűjteményéből és a Golem and the Mirror című elbeszélés töredékéből származnak.
55. Márton László kifejezése csupán formai, az eredeti tartalomtól független idézet
56. A német nyelvű idézet Agrippa von Nettesheimtől, a magyar nyelvű Szabó Lajostól származik
58. Johan Lorbeer: Shaolinübung für Performancekünstler
59. Swift: Gulliver utazásai, látogatás a lagadói akadémián. "Minden egyes kockának mind a hat oldalára kis cédulák voltak ragasztva, ezekre a cédulákra aztán ráírták anyanyelvük összes szavait, végigragozva őket minden képzelhető módban és időben... A tanítványok a mester parancsára mindnyájan markukba ragadtak egy-egy vasfogantyút...; amint egyet forgattak rajta, a szavak sorrendje teljesen megváltozott. A mester eztán megparancsolta harminchat ifjú famulusának, hogy szép óvatosan olvassák le a különböző sorokat...Fiatal tanítványai napi hat órán át gyakorolták ezt a munkát, és a professzor nagyszámú és óriási fóliókötegeket mutatott nekem..." (stb.); más: "Az üveggyöngyjáték... csupán felelőtlen játék a betűkkel, amelyekbe mi feloldottuk a különböző művészetek és tudományok nyelvét; az egész csupa képzettársításból áll, és csupa hasonlattal játszik."
60. János, 1.1.
61. Joszif Brodszkij, Új Jules Verne
62. Heidegger: Útban a nyelvhez
63. Tandori. Gondolom, az Evidencia történetek-ben.
64. Leibnitz: Monadologie, 7. és 8. §
65. NN/Átjáró 3, valamikor a kilencvenes évek elején.
66. Harry Walter
67. Duddzom rinpocse
68. Koestler: Alvajárók
69. E.T.A. Hoffmann: Az arany virágcserép
70. Berger: Korunk festője
71. John Ruskin, In: Tolsztoj: Mindennapra, (Április)
72. Huxley: Az észlelés kapui
74. Keller Helén - A nyolcvanas évek közepén keletkezett szövegmassza, amelynek jelzésszerűen meg-megjelenő "főszereplője" Keller Helén, a vak és süketnéma fenomén volt. Később teljesen eltűnt a szövegből Keller Helén alakja. Az Agyregény ebből a változatból készült.
75. Shakespeare, idézi Füst Milán a Látomás és indulat a művészetben egyik előadásában (A művészet önkénye)
76. Bodrogi Miklós in: Jung: A lélektani tipusok, 156.o.
78. Ottlik (Próza)
79. Gulácsy
80. Aszklépiosz
83. A Gólem első mottója Paul Valéry mondata volt: "Plus je pense, plus je pense" (Minél többet gondolkodom, annál többet gondolkodom).  2003 végéig az alábbi mottók álltak még a Bevezető élén: "Illúzió, hogy ha valamit elgondoltunk, akkor elgondoltunk valamit." (H. Kröger), "A műnek magában kell foglalnia saját recepcióját is." (Elfriede Jelinek), "...példákat kell rá keresnem." (Pascal), "A halál tart ébren." (Joseph Beuys), "Nem akarok gondolkodni, mert a gondolkodás halál." (Nizsinszkij), "Egyetlenegy könyv elég lett volna." (Cioran) "Ha kérdezni akartok, jöjjetek vissza máskor."(Max Weber. Az idézet kontextusa: "Őr, meddig tart még az éjszaka? Az őr felel: Eljő majd a reggel, de még éjszaka van. Ha kérdezni akartok, jöjjetek vissza máskor."), "A költészet itt egészen lassan íródik" (Robert Walser), "Verästelt mit der Schöpfung" (Hildegard von Bingen), "A mi könyvünk, a mi kommentárunk, a mi történetünk stb." [Pascal. Az idézet kontextusa: "Némely szerzők így beszélnek műveikről: 'Az én könyvem, az én kommentárom, az én történetem stb.' Érezni rajtuk, hogy jómódú polgárok, házuk a főutcára néz, s folyton az 'én otthonomra'-ra jár a szájuk. Pedig helyesebben tennék, ha ezt mondanák: 'A mi könyvünk, a mi kommentárunk, a mi történetünk stb.', hiszen rendszerint több benne a másé, mint az övék. (43.)], "- Tartsd már a szád. Az ember megbolondul az énekedtől. / - Akkor legalább lenne valaki. Egy bolond!" (Büchner), "Nincsenek véges történetek. Az emberek elmúlnak, de a cselekedetek nem. Örökös egy folyás az élet. Bajos volna hát belátni, s mi gyönge szemű emberek ezért aprózzuk föl esetekre. Ígyen csináltunk a nagy folytonosságból kis történeteket. Ígyen törik az élet nagy harmóniája az emberek ajkán mesékre, csodákra, szenzációkra, anekdótákra, vígjátékokra, regényekre és tragédiákra. Kicsi dolgokra nagy kórusok helyett." (Ady: Végtelen történet), "Ha a Gólem törvényei a valóságra vonatkoznak, akkor bizonytalanok; ha azonban bizonyosak, akkor meg nem vonatkoznak a valóságra."
84. Platón: Hetedik levél, 341-c
85. Paul Virillo, in: Paul Virillo, Gott, Medien, Cyberspace. Gespräch mit Louise Wilson. (Lettre Int., Nr. 30)
87. Constantine, a "börzsönyi lány", a "fal kétoldalán" a Hálózat/Háló (NN) motívumai. A Hálóban pl. - többek között - az alábbi helyeken fordulnak elő: IV. rész 13. szakasz - a fal kétoldalán ("Ott áll a lakás egyik mellékhelyiségében..."); 23. szakasz, Constantine ("Hatalmas acélcsarnok, manierista vastraverzek..."); 40 szakasz, C. meggyilkolása, a "börzsönyi lány" motívum ("Úgy érzem, elérkezett az idő...")
88. (Archiv X, 21. S. - in: A kabbala szimbolikája - Gershom Scholem)
89. Borges: Pierre Ménard, a Don Quiote szerzője
90. Cage: Üres értelem
91. Szögjal Rinpocse egy vándorló kőfaragó, rejtett jógin haláláról: "Amikor a betegsége súlyosbodott, családja orvosokat, mestereket hívott. A fia azt mondta neki, hogy emlékezzen valamennyi tanításra, amelyet addig hallott, ő azonban mosolygott, és azt mondta: Mindent elfelejtettem, s nincs is mire emlékezni..."
92. Cioran (in: Entretiens avec Sylvie Jaudeau, 1990)
94. Rahel Levin, levél David Veithez, 1794. 12. 12.
95. Petri György: A minimum művészetétől a művészet minimumáig
96. Wolfgang Pauli, a neutrínó felfedezője.
98. Gilles Deleuze/ Félix Guattari: Rhizom 
99. Siegfrid Kracauer
100. Gershom Scholem
101. Vasadi Péter: Megjön az idő
102. Hans-Ulrich Treichel in: Über die Schrift hinaus (Az íráson túlra)
103. Wolfgang Pauli
104. George Brecht levele John Cage-hez
105. Montaigne
106. Gershom Scholem
107. Jean-Luc Godard Cioranról.
108. Aki úgy képes "ábrázolni" (mutatni), hogy a rámutatottban az eredeti ismerete nélkül is felidéződik a hasonlóság - (E.T.A. Hoffmann írja a Homokemberben: "Hátha sikerül, mint a jó portréfestőnek, oly hűen ábrázolnom némelyik szereplőt, hogy ábrázolásomban az eredeti ismerete nélkül is hasonlóságot vélsz majd fölfedezni."); az "Echo des Originals" - [Walter Benjamin kifejezése in: Die Aufgabe der Übersetzers (17)]; a dallamra - (utalás egy bizonyos keleti tipusú zene jelölésére, amikor a zenész nem a nyugatihoz hasonló, a dallamot pontosan jelölő kottaírást használ, hanem pusztán egy, a dallamra emlékeztető jelrendszert); vagy a tükröződés ősképe - [utalás a kabbalisták felfogására, miszerint az emberi nyelv isten nyelvének tükröződése (Gershom Scholem)]. A felismerésig, a tudhatóságig hasonlatok, hasonlítások sorozatán keresztül vezet az út (Mallarmé). Éppen így a nyelv nem más, mint analógialáncolat illetve analógialáncolatok párhuzamos és/vagy egymást metsző hálózata. (Novalis)
109. Martin Buber idézi a Talmudból, a Hasszid történetek egyikében (Ahogy tanulni kell)
110. "Az író annyira szabad, hogy játszva kelti életre vagy fosztja meg létüktől figuráit, tetszése szerint. De nem annyira szabad, hogy egyáltalán ne beszéljen róluk. A játékos közöny gesztusa mögött az író rögeszmés és kényszeres motorikussága rejlik..." in: Hans-Ulrich Treichel: Über die Schrift hinaus (Az íráson túlra); "A világ szabad. Én nem vagyok szabad."
111. Robert Walser
112. A DNS bázissorrendjét alkotó négy alapelem rövídítése. A négy betűjel három milliárd hosszúságú szekvenciális ismétlése a DNS bázissorrendje
113. A szöveg folytatása: "Felingerelnek a mesék. Nem tudok bízni történeteikben. Mintha tudnának valamit, miközben én semmit sem tudok. A veszteni nem tudás nyomorúságos hisztériája, miközben nem is játszhattam. A tév/eszme rög/eszméje. A szégyen szekvenciája. Az önmaga körül forgó, kétdimenziós pont. Az oeuvre." (Brain)
114. A teljes szöveg: Az írás folyamatában van valami végtelen. Még ha minden éjszaka megszakad is, egyetlen szövegfolyam, és akkor tűnik a legeredetibbnek, ha minden művi eszköz - bármelyik legyen is az - híján áradhat. Ehhez azonban bízni kell a nyelvben, úgy, amilyen; meglep, hogy én még mindig ennyire bízom bene. A nyelvi kísérletek kevéssé vonzottak, tudomásul veszem, de kerülöm őket írás közben. Ennek oka, hogy teljességgel igénybe vesz az élet szubsztanciája. Ha valaki belemegy a nyelvi kísérletezésbe, javarészt lemond erről a szubsztanciáról, egy parányi rész kivételével minden érintelen és kihasználatlan marad, mintha szakadatlan pusztán a kisujjával játszadozna.  (Elias Canetti: Aufzeichnungen - 1973)
116. "Ha elveszíteném az emlékezetemet, és nem tudnám, ki volt Duchamp vagy Picasso, de tudnám, kicsoda Ben és mit akar, semmin sem változtatna. Ha viszont elfelejteném, hogy kicsoda Ben, talán akkor." (Ben Vautier) "Mostantól az a fontos, hogy elfelejtsem, ki vagyok..."- az üres felület innét csak egy lépés, ha a felejtés gesztusa végleges és nem tartalmazza a behelyettesítés szándékát (identitáscsere - Rimbaud, Foglalkozása riporter, bizonyos fokig a Dilinger halott is, stb.)
117. Seneca, 5. levél
118. Heidegger: Über den Humanismus Az idézet elötti mondat: Vielmehr ist die Sprache das Haus des Seins, darin wohnend der Mensch existiert, indem er der Wahrheit des Seins, sie hütend, gehört. (Jóval inkább a nyelv a lét háza, ebben lakva létezik az ember, a lét igazságának részeként és ezt őrízve.)
119. Claude Bernard: Einführung in das Studium der experimentellen Medizin (Bevezetés a kísérleti orvostudományba)
120. Nietzsche
121. Voltaire: Candide
122. Buber: Haszid történetek - A hetven nyelv
123. A kurzívval szedett német nyelvű szövegek Peter Sloterdijktól származnak
124. "The buffaloes are gone. And those who saw the buffaloes are gone..." Carl Sandburg
125. Alain Finkielkraut
126. Kertész Imre, in: NZZ, Nr. 285.
129. A transzklúzió fogalmáról: "a transzklúzó egy dokumentum beiktatásának, idézésének olyan módja, amikor nem veszti el aktuális (vagy az azt követő) kontextusát, és az új szöveg (vagy film, hiperfikció, dokumentum, bármi más) részévé sem válik fizikailag. Így áttekinthetővé válik minden újonnal megformált vagy felvett szöveg, adat, hang, kép, mint leendő sablonos bekezdések; vagy fragmentumok formájában megnézhetők, fogyaszthatók vagy új munkákba beilleszthetők." (In: Ian Feldmann: A Xanaduról - Ted Nelson 1990-es világkörüli útja). Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a szöveg 1990. november 15-én jelent meg először.
130. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény gyermek; nem volt annak sem apja, sem anyja, mind meghaltak, és nem volt már senki a földön. Mind meghaltak, ő meg útnak indult, és zokogott éjt nappallá téve. És mert a földön már senki sem volt, az égbe akart menni, a Hold oly barátságosan tekintett reá, de mikor végre megérkezett, csak egy korhadt rönköt talált; és akkor a Naphoz ment, és mikor megérkezett, csak egy fonnyadt napraforgót talált; és akkor a csillagokhoz ment, és mikor megérkezett, csak aranyos szúnyogokat talált, feltűzdelve, mint ahogy a gyilkos gébics szúrja fel őket a kökény tüskéire; és akkor vissza akart menni a földre, a föld romba dőlt kikötő, és egy árva lélek sem volt kívüle; és akkor leroskadt és zokogott, és még mindig ott ül, egy szál magában. (Büchner: Woyzeck, Lesefassung)
131. Egy, a nyolcvanas évek közepén írt tanmese, példázat.