(217) Az  írástechnikai és lét-technikai kérdések keverése, fölcserélése. Hosszú ideig összetévesztettem, azonosítottam egymással az írás- és a lét-technikát. Részben azáltal, hogy az írást túlélési technikának tekintettem, nélkülözhetetlen élettani  funkciónak. Ma pusztán az eszközt(218) (szerszám) látom benne, egy átmenetinek remélt állapotban szükséges rehabiltációs gyógytornát. ["...Schreiben heisst: langsam aufzuhören." (Az írás: lassan megszűnni. 126)] A helyes végső technika nem az írás, hanem éppen a nem-írás ("...az összpontosítás hallgatás").Talán jóval előbb felismertem volna ezt, ha neveltetésem babonái, félreértései, perfid szellemi machinációi nem lehetetlenítették volna el bennem a nem-cselekvő embert. A "tétlenség" bűntudatot gerjesztett, kikezdte önbizalmamat, az űr mumusával fenyegetett. Irtóztam a két cselekvés közötti szünetektől, a téboly vélt tanyájától. Mindent elkövettem a cselekvés, a hisztéria, a hajsza folytonosságának fönntartásáért. Minden mozdulatom, rezdülésem a réstelen illeszkedést szolgálta. A zaklatottságot, a vakságot, a hiábavalóságot. Ma már tudom, hogy az egyetlen megvalósulás az elhelyezkedés a szünetben, a szünet kezdő és végső pontja közötti szál húzása, míg a két pont a körkörös vonalon össze nem ér.

LB > önvédelmi mechanizmusként