(130) A két alapvető tévedés valójában egy hamis és ostoba világképen, totalitárius faji diktatúrát, faji sovinizmust eredményező, mértékvesztő emberközpontúságon alapszik. Az emberi felsőbbrendűség hirdetése és az elvétett cél - nem az élet, lét megértése, hanem az élet, az életfolyamatok ellenőrzése, befolyásolása, alakítása a cél - az excesszív emberközpontúság közvetlen követkeménye. So kommt es bei der Bestimmung der Menschlichkeit des Menschen als der Eksistenz darauf an, dass nicht der Mensch das wesentliche ist, sondern das Sein als die Dimension des Ekstatischen der Eksiztens. (Az ember és az egzisztencia emberiességének meghatározásakor nem az ember a lényeg, hanem a létezés mint az egzisztencia eksztázisának dimenziója.) 118  Az evolúció, a szóhasználat félreértése. A beszélő szempontjának, hamis szempontjának kizárólagossá tétele. A Lét felől tekintve nincs fejlődés, csupán különböző szerveződési formák. Az emberi lét nem magasabb szintű, nem értékesebb a bakteriális létnél. Sem az egyikről, sem a másikról nem tudunk semmit, mert nem ismerjük az élet, a Lét lényegét, és az újabbkori tudományok megerősédésével a szándék(131) (készség!)(132) is egyre erőtlenebb. Semmit sem tudunk az élet lényegéről, az életfolyamatokat azonban irányítani tudjuk, amint kellőképpen ismerjük a folyamatok feltételeit. A mai ember nem az "élet lényege", hanem az "élet kontrollja" mellett döntött. 119 A mai ember nem a "Wesen des Lebens" (az "élet lényege"), hanem a "Kontrolle des Lebens" (az "élet kontrollja") mellett döntött. Nicht wissen, lenken. (Nem tudni, irányítani.) Olvasni az "Élet könyvében", szükség és érdek szerint felülírni a sorokat, passzusokat, oldalakat, semmibe véve az Írás, az élet, a lét értelmét, lényegét (valójában a szándékot). A "fütyülök az esztétikára, mint madár az ornitológiára" (Barnett Newmann) atavisztikus (lét)megvalósítása? Valóban: nem természetesebb-e elhalványítani a káprázatot, megvonni tőle a tápláló szellemi energiákat? Nem emberibb-e a vágyak hozzáigazítása a szellemi kiterjeszthetőség határaihoz? Nem lenne-e boldogabb az ember, ha agyában lezárnánk bizonyos pályákat, betemetnénk bizonyos árkokat? Nyilván nem lenne ennyire nyughatatlan, zavart, de végképp elveszítené arányérzékét, szemmértékét. Mi figyelmeztetné szellemét a végességre, parányiságra, törékenységre, ha nem a tudatlanság, a hiábavaló kérdés, vagy még az sem, pusztán a riadt némaság. Mindenhol alacsony kapukat látok: a magamfajta még keresztülmegy rajta, de meg kell görnyednie. 120 Mit gondol majd magáról, ha mindig emelt fővel jár? Mit gondol a világról, e megemelt nézőpontból? Az ágaskodó sohasem kerülhet Istennel szemmagasságba. Talán ki lehet mosni (söpörni) a génekből minden kontraproduktív kérdést; steril, elégedett boldogságba lehet tenyészteni az embert, megszabadítva testi, szellemi és pszichikai satnyaságaitól. Szegény ember. Mit sem tud majd a halálról, a test nyomorúságáról, a szellem tökéletlenségéről. Tökéletes hajósa lesz az élet felszínének, és még fogalma sem lesz arról, hogy a Lét a burok, a héj alatt zajlik, most már azonban nélküle. Hamisítatlanul "boldog vég". Vagy csupán a homo sapiens irigysége a cyborgra szólal meg bennem?

LB > fatális tévedés