(407) A "#húsvéti tojásként kifújt agy", a "#mindent elfelejtettem és nincs is mire emlékezni", a "#művész legfőbb feladata, hogy újra és újra semmit sem tudjon", "#csak akkor hallhatjuk meg Istent, ha teljesen kiürültünk", "ha még azt is elfelejteném, ki az a Ben" 116   - pillanatnyi (fel)eszmélések a horror vacui(408) gondolata által gerjesztett iszonyból. A végleges és végletes üres felület: az Állapot szétterjedése, fölhúzódása; az ismeret, a tudás, az emlékezet beborítása, végül a Nagy Bűvészmutatvány, a varázskendő lerántása. És ahol az előbb még volt valami, most már csak az üresség. Sem ismeret, sem tudás, sem emlékezet, még Állapot sem: a létezés egyetlen egyetemes és egyetlen teljes formája.

LB > üres felület