(406) Emlékezet nélküli könyv, papír, lap. Amin visszafordíthatatlanul egyirányban folyik át a szöveg. Mintha az idő kezdete óta ugyanarra az egyetlen palatáblára írnánk. Ha megtelik, letöröljük, és folytatjuk a szöveget. Kevesebb-e egyetlen palalap, mint a  mániákusan fölhalmozott és konzervált táblák milliárdjai? Létezik-e szellemi többlet? Mennyivel tud többet a Lényegről a Leibniz-féle Universalbibliothek a könyvtár bármely darabjánál; a könyv a mondatnál, a mondat a szónál? Nem elég a puszta emlékezet ugyannak a szövegnek a folytatásához (mert nincs tabula rasa!)? Nem pusztán göngyöleg (#"Ami halmozható, pusztán göngyöleg"), melléktermék a tűz-, víz-, sugárbiztos bunkerekben, raktárakban, könyv- és irattárakban fölhalmozott irtózatos tömeg? Mit tud még a mulattatáson (Volkbelustigung) és szemfényvesztésen kívül? Vagy csupán a fegyelmezetlenség firkáltat teli minden tipográfiai nyom (ornamentika) megőrzésére képes felületet? Mert lassú és nehéz a szellem és a lélek erejét egyetlen pontra gyűjtve átégetni az anyagot a Lényegig, ahol a feszültség végül önmagát oltja ki. Ez a jutalom a szándékért, az állhatatosságért, a fegyelemért; ez a jutalom az anyagtakarékosságért, szellemi környezetvédelemért, hogy ne kelljen örökké, mint a népünnepélyek utáni ligetekben, minden lépéssel egyre vastagabb göngyöleg-szőnyeget görgetni magunk előtt. Egyetlen palatábla mint visszaváltható irodalom. A díj: az üres felület(407). Ezt kell véglegesíteni.

LB > emlékezet