(286) A nyolcvanas évek végén tizenkét szakaszt írtam Út Istentől címmel. A passzusok az Istentől "kapott", és az Istentől elvezető útról szóltak, mert ugyan még nem akartam hinni, de már tudtam: a keresés távolodás. Átszakítani a burkot, behatolni és elhelyezkedni a magban, a mozdulaton, a gesztuson keresztül összeérni a kimondhatatlannal, az elgondolhatatlannal. Ma úgy gondolom, nem érdekem Isten. A helyszínt akarom meglelni, "a helyet, ahol a lélek lakik." 47 Ez a törekvés iránya. Ezért a minden szavamon áttörő vágy: vissza a történetbe. Tudom, nem ez az irány, az átjáró nem errefelé van. De ha mozgásban tartom magam, talán rábukkanok.

LB > isten