(151) Minden pókfonal idea mögött ugyanaz a törekvés rejlik: visszajutni a forráshoz, az őshöz; egy parányit közelebb férkőzni Istenhez, tudatos vagy tudattalan bizalommal: Isten és Ember azonos leszármazási lánc tagja. Képtelen törekvés. Még a pusztán technikai jellegű próbálkozások is hiábavalók, hiszen csakis egyetlen idő, a mérhetetlen tartamú és megszámlálhatatlan sokaságú mostok láncolata létezik, és két most-részecske (most-pulzár) nem lehet azonos. (Az állandóság tartománya az idő kategóriáján kívül áll. Az idő az élet közege (és a "halál műve"? < Brodszkij), az állandóság a lété. Ebben az értelemben érvényes - méghozzá egyidejűleg - az "egyetlen idő a most-idő"(152) és a "nem lehet kétszer nem ugyanabba a #folyamba(453) lépni" koncepciója.) A forrás/ős elérhetetlenségének oka tehát minden egyes most-részecske egyszerisége, megismételhetetlensége, reprodukálhatatlansága(155) ["Minden este kifújni az agyat, mint egy húsvéti tojást. Minden ébredéssel mindent újrakezdeni, ismétlés nélkül, mert nincs ismétlés, nincs emlékezet..." "Mindent elfelejtettem(156), s nincs is mire emlékezni..." 91)]. Isten elérhetetlenségének oka: Isten az időn kívül áll, az ember(i tudat) viszont kizárólag az idő dimenzióján belül képes mozogni. (Az emberi tudat és Tudat nem ugyanaz.) A hipertext korszak egyik leglátványosabb visszatornászási kísérlete a transzklúzió 129 (Ted Nelson). Nem kell különösebb elvonatkoztatási készség a formális mutatvány mögött rejlő tudatos vagy tudattalan szándék felismeréséhez: visszamászni (pontosabban fogalmazva visszaszökdécselni) a fájlok, a dokumentumok, az állományok, a passzusok, a lexiák stb. pókfonalán Istenig. ("Hány kattintás a világ?" "Hány link éri körül az egyenlítőt és hány az agyat?" És meddig duzzasztható, dagasztható az ostobaság  terminus technicusának szótára?) Mivel mindegyik transzkludált elemben ott rejlik a "forrás", csak a legeslegvégső (legeslegelső) dokumentumot, ősleletet kell elérni, hogy rábukkanjunk az isteni Copyright-ra. Csupán egy maradéktalan, abszolút teljes archívumra(157) van szükség. A lényeg viszont archiválhatatlan, mert akárcsak Isten (Isten=lényeg), az időn kívül létezik, míg az összes archívum és mindahány archivárius kizárólag az időben kotorászhat. Ember és Isten, Archívum és Lényeg - mindezek csupán párhuzamos világokban léteznek. Ami halmozható, pusztán göngyöleg. (#Gólem)

LB > pókfonalán