(152) A többsíkú idő képzete fikció. Az idő egyetlen "valóságos" formája: a most. A történés a tagolhatatlan (iránytalan?)(153) most-idő áramlása. A tagolhatatlanság oka: mire működőképessé válhatna az egyetlen most-elem megragadására elégséges észlelő apparátus, addigra most-elemek láncolata bomlik el. A konkrét létezés közege: reflexiómentes, szakadatlanul áramló most-láncolat, amelynek tagjai a mindenkori megelőző tag szétbomlásával egyidejűleg képződnek. Az okozat oka nem múlt, és az ok okozata nem jövő. Ez az állítás nem érinti a most-elemek közötti feltételezettség tényét. (Máshol: "Ha nincs idő, nincs ok és okozat. Ha nincs irány, nem válik szét az ok és az okozat. Ha nincs állandó irány, az ok éppen úgy lehet okozat, miként az okozat ok.") Az időhöz való viszony újrarendezése. [A többsíkú idő és az emlékezet-képzelet (emlékezet = visszafelé irányuló képzelet/gondolati munka), vagyis két fikció viszonya.] A reflexió(154) és a tagolatlan idő.

LB > most-idő