(2) (1997. február 13-án) Tegnap elkezdtem a Gólemet(3). Persze, hogy tudtam előre, de mégis csak ma reggel döbbentem rá: amit mostantól csinálok, csakis számítógéppel lehet írni és olvasni. 1994-ben ezt írtam az NN 1 záró részében: Nem, ehhez az asztalhoz nem ülök vissza többé. Az akkori elkeseredett dac, természetes irányjelzőnek bizonyult. (Avagy: "Nemcsak mi találjuk meg céljainkat, a célok is ránk találnak...") Mégis hátborzongató, mert sejtem, hamarosan technikai (írás- és gondolkodástechnikai) szempontból is képtelen leszek visszaülni az akkori asztalhoz. De nem ezt akartam? Fölperzselni a földet magam után, hogy ne térhessek vissza? Ez lenne az a bizonyos "Átjáró" (legalábbis technikai, módszertani szempontból)? Killing the beginning? Irtóztató és gyönyörű kaland, hídavatás, az agy terheléses próbája. Hogyan olvastam a minap? Csak jobbnál jobb megoldások vannak. Vagy meghalok, vagy életben maradok 63.
LB > szavakra
találni (az Előtér/Szavakra találni felől felől)
LB > #1997. február 13. (az
Előtér/Módszer/Ehhez az asztalhoz felől)
LB > 1997. február 13. (a
Földi horoszkóp/Előtörténet felől)