(41) A Mester/Tanító, aki emlékeztetni tud. Aki tanítványával karon fogva, mint egy kedves vendéggel járja be a számukra kiszabott és lépteikkel kialakított utat, mutatva, rámutatva (#váltó), fölhívva, ráirányítva némelykor a másik figyelmét szóval, gesztussal arra, ami ugyan nem maga a dolog - miképpen is lehetne az -, de valami, ami felidézi, emlékeztet rá, ami hasonló (#Phaidrosz-váltó/ Nem tudnak ráeszmélni), ami őrzi a nyomát(42) és talán lenyomatát a Tudásnak/a Lényegnek. Aki úgy képes "ábrázolni" [mutatni, utalni, meg-, kijelölni ("A Gólem nem elmond, hanem megjelöl")], hogy a rámutatottban az eredeti ismerete nélkül is felidéződik a hasonlóság; az Echo des Originals (W. Benjamin), a dallam vagy a tükröződés ősképe. A felismerésig, a tudhatóságig hasonlatok, hasonlítások sorozatán keresztül vezet az út. ["Csak a hasonlítható megismerhető." ("A Gólem érvelése nem logikai, hanem analógiás.") Az abszolut viszont hasonlíthatatlan.] Éppen így a nyelv nem más, mint analógialáncolat, illetve analógialáncolatok párhuzamos és/vagy egymást metsző hálózata. 108 (#Történet/ mi a történet/ dobókocka/ sorrend). Ebben az értelemben a tanítás eszköze(43) az aktív (nem pusztán "reprodukáló", "ismétlő") emlékeztetés, amely a cselekvés irányultságának tárgyát (emlékeztetett), a cselekvés célhoz érésével egyidejűleg alannyá (emlékező) alakítja. (Kétféle emlékeztetés.) Emlékeztetés, ahogy az Isten szándék.

LB > emlékeztetés a tudásra