(242) Még nem jutott túl az irodalmi alkotás határmezsgyéjén, bármit csinál, annak nem lehet súlya, a szónak szinte fizikai értelmében... 33 Én nem szeretem az irodalmat a művészetben, mert az halandzsisztikus kicsit... 34 ("Az irodalom mindig idézőjel, stilisztika, design..." (nyelvi dizájn)] Az irodalmi megszólalás pozőrsége(243). A mallarméi készség: "Hogy feláldozzak minden hiúságot és minden kielégülést." Mi lehetne nagyobb hiúság a szólni akarásnál? A "Hölderlin levél" kapcsán [A fuvoláért járó pénzt megkaptam. Tegnap először jártam kint kedves fiával, azóta hogy apám szilvát szüretelt, nem jött ki a házból. Akkor ő is kint volt és nagyokat nevetett, mikor a fát ráztuk és a szilvák a fejére potyogtak. Szőlőt kap mindennap enni. (Z. asztalosmester levele Hölderlin édesanyjának)]: "Az apám szilvát szüretelt", nem póz. De: Az apám szilvát szüretelt, póz. Úgy megszólalni, ahogy Z. asztalosmester. Vagy ez is csak a "fehér ember" szánalmas nyávogása a vademberbe vetített eredetiség után? Mégis: Úgy érzem, ahol nem jelenik meg a pozőr(245), lehetséges a szó(246). Nehéz azonban háromezer év szemfényvesztő komédiázása után nem pózban látni a megszólaló, a beszélő embert(247).

LB > túl kell haladni