(290) (Quain-Váltó) 54

A Történet a millió, milliárdféleképpen elmondott, leírt, előadott (stb.) egyetlen Történet. Helytelen a kérdés: "Melyik történet?" A kérdés így helyes: miféle történet? Innét indulva a totális történet felé, vagyis a történetidőben egyidejűleg lejátszódó mozzanatnyaláb kifejezése felé.

Egy folyamatosan változó, rögzítetlen pont meghatározásának kísérlete. Ez a történet azonban nem irodalmi történet.

"El szeretnék mondani egy történetet önöknek."

"(...amit szeretek, amit szerettem volna, arra is mintha képtelen lennék - egymagamban.) "
Eleve lehetetlen megszólalni "egymagamban". Egymagában csak az Isten szólalhatna meg, neki azonban nincs emlékezete. ("A mi könyvünk, a mi történetünk, a mi kommentárunk...")

"...a nyelv sikált máza rászáradt a történetünkre... (...stiláris nyálam eltakarta a történetet...) (...a nyelv csápjai megfojtják a történeteinket...)" A Keller Helén-ben (1986): "...a szavak...egy töredezett mázréteg rossz szagokat terejesztő, parányi lencséi, amelyek csak itt-ott tapadnak az anyaghoz"

"A spontán hiúság... Nem akarjuk elfogadni, hogy valami nélkülünk történik..." (Létezhet nélkülem történet?)

A történet, ami mindig valami helyett van.

"A történetekről szóló történetemnek feltétlenül szükséges történetnek lennie?"

"...történetek, amelyeket segédeszközként meséltek el, hogy megértessenek velünk valamit..."

"...az igazi történetek, melyek valóban történetként élnek az emberek emlékezetében..., elég kevéssé kötődnek a nyelvhez. ... a történet értékű történetek nyelv nélkül is történetek volnának... az igazi történeteknek semmi közük az úgynevezett művészi nyelvhasználathoz..." (ami a pongyola megfogalmazás, és a zavarosság mögött áll: a lét-történet és az irodalmi-történet megkülönböztetése.)

"...a gondolatmenet is - mint 'menet' - vajon nem történet?!"
Ha a gondolat (a gondolat mindig "menet" is egyben)=történet, akkor: a nyelv is=történet. A történet (lét-történet) azonban a nyelven kívül is állhat. A gondolat (nem azonos a szellemmel) tehát=irodalmi történet, amennyiben - közvetve - csakis általa fejeződhet ki (némán vagy hangzón). Az irodalmi-történet kizárólag a nyelvben "esik meg". (A gondolat, mivel keletkezésével egyidejűleg "megszólal", rögtön irodalmi-történetté válik.)

"A történetek...mélyebben vannak, a nyelven túl vagy innen..."     lét-történet - irodalmi történet

"...az egyszer létező gondolat mindig létezni fog - ...a gondolat megmaradásának törvénye..."

"Több tény együtt: történet. Egyetlen tény is (önmagában is, hát még utalásaiban): történet."

"Alea iacta est... A legismertebb latin nyelvű mondat nem ismeretes latin nyelven. Plutarkhosztól származik és csak görögül maradt ránk..."

"A mondat...'nyelvileg' nem érdekes."

"Az eszkimók ötven, hópelyhet jelentő szavával, a századokon, évezredeken át figyelt - ötvenféle - hópehely nevezi nevén magát. Nem az eszkimók cifrázzák, duzzasztják ötvenre a hópehely megnevezését."

"Higgyék el, uraim, kultúrembernek a huszadik század első felében nincs fontosabb feladata, mint tisztázni viszonyát a szavakhoz."

"...az igazi szavak kötöttek, mint a térkép - a tájhoz-, mint a bőrünk - a testhez. A szavaknak fedniük, simulniuk kell."  "Egy az egyhez léptékű térképszavakból kellene történeteket építeni." A jel és a jelölt azonossága. Mint igazságkritérium.

Milyen egyszerű jelkép volt a tegnapi "Infug"-féle Wahrnehmungs-Übung ("Észlelési-gyakorlat"). Egy darabka fa, táblakép-szimbólum, amely a falra téve nemcsak fed, hanem elfed, megvakít, elvesz egy darabka falfelületet. Ugyanez egy táblakép alakú fóliából. Nem csupán a mögötte, hanem a mögöttem lévő teret is láttatja, és szerencsés esetben még én is benne vagyok a képben. (Lásd: Pandarella installáció.) A szavaknak simulniuk kell, de nem táblaképként, hanem #fóliaként(178). [=> (tomográfia) tömörülés=halmozás? ("A Gólem halmozás."]

"...áttetszővé tenni a nyelvet", mondja később, Kavafiszhoz intézve szavait.

"Így kereng önnek jó néhány könyve a világban, melyek ugyanazoknak a verseknek a változatait tartalmazzák, de különféleképpen csoportosítva, más és más betoldásokkal, húzásokkal, javításokkal. Ugyanaz a könyv - és mégsem ugyanaz..." Kavafisznak. Az egyetlen könyv elméletének (szemléletének) újabb megfogalmazása. És miként egyetlen könyvet ír az író, ugyanígy egyetlen könyv íródik az irodalomban (egyetlen mondat, egyetlen szó, stb.).

Akhilleusz teknőce (Zénon). A mozgás létezésének egyetlen bizonyítéka, ha rálépünk a teknőcre. A szellemi (gondolati) tevékenységre vonatkoztatva: Az elérhetőség, megragadás egyben eltaposás. (A történet a történés síkban megjelenő "másolata". Matrica. Nincs bejárata, térfogata, csak felszíne. Az író rajta trónol, rátapos, mint Akhilleusz a teknőcre.)

"Néztem a húgomat, kényelmetlen volt folytatnom, beszélnem. De abban a pillanatban a bennem felgyűlő, a régi történetre rakodó, egyetlen történetté összeálló történeteket egy szonettben láttam, egy szonettben hallottam meg. Szavakban rögzíthetetlen szonettben. Néztük egymást a húgommal, s bizonyos voltam benne: ugyanazt hallja, ugyanazt látja, amit én; titokban végbement egy csoda: ott volt a szonett." Az #akkordban(288) megszólalás képtelensége. Az abszolút (irodalmi)-történet tehát csakis mint (biokémiai) élmény létezhet.

A (lét-)történet kizárólag a maga idejében létezik. Ezen túl káprázat, fikció, mű-vészet. Helyettes-, tömőanyag. A megélés/megtörténés után tudatunkban támadt űr betömése holt, merev anyaggal. (A létezés ugyanakkor anyagtalan.)

Az "egyetlen metafora" ideája.

"Egy-egy történetet egyetlen mondattal, egy-két szóval, olykor egyetlen szóval a közösségi tudatba idézhetnek. Egy mondatban egy történet..." "Létezhetnek tehát egyoldalas, akár néhány soros regények." Talán egy regény minden mondatából kellene újabb regényeket írni... megállapítástól a Hálózat (NN) módszeréig.

Szuma Kuang végtelen regénye a Cu Csik Thung.

"Az igazi történeteket nem lehet befejezni. Minden kisgyerek sejti, tudja ezt, csak a felnőtt felejti el. Mondjanak egy mesét egy gyereknek, mindig utánakérdez. 'És utána mi történt? és utána? és közben? és előtte?' A történetek végtelen sorokba illeszkednek. Az az őszinte, igaz történet, mely befejezett tényként fogadtatja el a maga befejezetlen végtelenségét. Formájuk lehet véges. Lényegük szerint azonban a történetek végtelenek. Mert a végtelenségig folytathatóak."

"Formájuk lehet véges". A két alaptéma: módszer és forma. A Gólem formája: törzstelen, térbeli, nyitott elágazású szöveg. A Hálózat több törzsű, térbeli, zárt elágazású szöveg. A Bovaryné lineáris, egy síkban futó regény. A Passagen-Werk (W. Benjamin) több törzsű, sík, zárt elágazás. Valery Füzetei ugyancsak, itt azonban az elágazások nyitottak. D. M. Thomas Fehér hotel című regénye lineáris, egymásra rétegződő, zárt síkokból építkező rendszer, stb.

"Ostobaság a világot azzal azonosítani, amit képesek vagyunk leírni, amit valójában az írás tart fenn."

LB > miféle történet (Az Előtér/ Történet/ Miféle történet felől)
LB > #Quain-váltó (A Bevezető/ Szómagyarázat/ Nyílt/zárt szöveg felől)
LB > #Quain-váltó (A Bevezető/ Szómagyarázat/ Váltó felől)