(78) Ebben a kategóriában meghatározó élmény volt egy kétségtelenül zseniális (lásd Musil "zseniális versenylovát") német "enterténer" néhány évvel ezelőtti föllépése. A hatást fokozta a televíziós követítés, elsősorban a képkivágások váltakozása. A karikírozottan bárgyú bohóc-énekes a triviális mulattatás és a "Verarschen" (hülyét csinálni valakiből), vagyis a közönség "lealázása" közötti keskeny sávon egyensúlyozott parádés maskarájában. Bizarr jelmezben és smink-maszkban, gyengeelméjű vigyorral, nagyzenekari kísérettel énekelte: "Katzenklo, Katzenklo macht die Katzen froh" (Cicakló, cicakló, ettől lesz a cica jó). Az előadás egy klasszikus dekorációjú, bársonyszékes, páholyos színházteremben zajlott. Az ápolt közönség választékos, tradícionálisan színházi öltözetben feszített a zsúfolt zsöllyékben. Mindez még abszurdabbá tette a helyzetet. És ahogy az ütemesen tapsoló, a refrént üdvözült arccal éneklő tömeget bámultam, nyilvánvalóvá vált, hogy ez az a massza, amelyik mindenre képes, és e massza kovásza az alantasság és a trivialitás [tömegkultúra(79) = triviálkultúra(82)]. Ha egy ilyen alaphelyzet szerencsétlen arányban vagy összetételben keveredik a kizárólag emberi aberráltsággal, menten elszabadul a zombi. És maga a zombi alakíthatatlan(84). Vagy félreállsz(87), vagy ölsz.

LB > részt vesz