(75) "Mészégetők kora. Bugrisok országlása, a vadak, a zsoldosok, a pojácák és a kalmárok után. A kedélyes, rendes emberek eldorádója." (Átjáró) E korszak emberének két végzetes tendenciája: az önbecsülés elveszítése és az elérzéketlenedés(76). Sajátos helyzet: Az alantas ember tudatában van (lehet) saját alantasságának, de mivel nincs negatív visszajelzés, sőt: az őt körülvevő közegben éppen az alantasság a (kulturális) norma, se nem védekezik, se nem szégyenkezik. Olyan, mint akiből bolondot csináltak a piactéren. Nem érti pontosan, mi és miért történik vele és körülötte, de együtt vigyorog a ceremóniamesterrel és a publikummal [a ceremóniamester (animátor)/publikum szerkezeti tagolás alapvetően és általános érvénnyel jellemzi a tömegkultúra társadalmát], átveszi és alakítja a szerepét, beilleszkedik a játék, az összjáték összefüggésrendszerébe, vagyis már puszta jelenlétével részt vesz(78) egymás és önmaga megalázásában. Az önbecsülés(88) elveszítésének további oka: A másik ember eltárgyiasulása az észlelő tudatában. (Köznapi kifejezéssel élve: semmibe vétele.) Ez a magatartás, tulajdonság, részben, közvetlenül visszaható, másrészt visszaháramlik a Másikról. A történeti, kultúrtörténeti aberrációk hatása. Pl. a partikularitások(89) irracionalizálódása, fanatizálódása (nemzet, ideológia stb.), vagy bizonyos filozófiai (méginkább erkölcsi) alapfogalmak jelentésének el-, kifordulása [autonómia, szabadság stb.(90)].

LB > mészkor