(340) Mi a kommentálási (és a gondolkodási) kényszer fiziológiai oka? A puszta "hangadás" nem elégséges feltétele a gondolkodásnak, hacsak nem tételezzük, hogy például az állatvilágban is létezhet "gondolat". (Egyébként mi zárná ki ezt a tételt?) Helyezzük vissza az embert az animális szinten "gondolkodó" és "emlékező" létezésbe. Mi kényszerítette a kommentálásra, a magyarázkodásra, a kérdezésre? Miféle #traumatikus(113) élmény? Mi váltja ki azt a gondolati/nyelvi differenciálódást, amelyben Istenre, valójában értelemre, célra KELL kérdeznie. (Miféle ösztön?) Miért vált számára elégtelenné az önmagáért való lét?

LB > kényszert