(164) Az NN-ben: "Istennek nem nőtt nyelve." Következésképpen az isteni kinyilatkoztatás sem lehet szó (> Mauthner: "Worte Gotes" - a "Wort Gott" (Szó Isten) abszurditása, vagy "die finale Parodie"). Újra a fordítás(165), az Übersetzung, az Übertragung, a Vermittlung kérdése. "Lényegében minden nyelv csak fordítás: ha úgy tetszik, az angyalok nyelvéről földi nyelvre", mondja Brodszkij (és W. Benjamin, előtte pedig J. G. Hamann). Csak egy parányit kell elmozdítanunk a fogalmakat (nyelv, angyalok nyelve), és Brodszkijjal mondhatjuk: Lényegében minden megnyilatkozás csak fordítás: ha úgy tetszik, Isten "nyelvéről" földi nyelvre. A parányiság azonban áthághatatlan végtelen. Jó lenne hinni Bataille-nak: Az isteni nem határa az embernek, de az ember határa isteni. Másként szólva: az ember önnön határait megtapasztalva válik istenivé. Jó lenne hinni, és tudni, hogy ez így van - és milyen jó lenne tudni megtenni, amit tudunk. A szó (megszólalás) azonban nem Isten, hanem éppen Isten hiányának artikulálódása (megszólalása), ahogy egy üres hengerbe (tartályba) fújunk. Teátrálisan, de híven fogalmazva: Kétségbeesés, pánik ("Der Augenblick der Panik..." ("A pánik pillanata..."). Isten = csend (Bergmann).

LB > nyelve