(335) Az idézet folytatása: És a gondolkodás útjai magukba rejtik azt a rejtélyt, hogy előre és hátrafelé egyaránt bejárhatók; sőt igazán előre csak a visszavezető út visz. "A múlt mélységes kútja." Feneketlenség, végtelenség. Minden egyes pont azonos távolsága a "kezdet"-től és a "vég"-től. Ezért állunk ugyanazon a ponton, ahol József, az Álomlátó. És amikor visszatekintünk, egyidejűleg pillantjuk meg és egyiejűleg áramlik, kavarog át rajtunk a múlt és a jövő fekete köde. Amikor úgy képzeljük, hogy a múlt felé fordulunk, nyugalmasan tempózunk az áramban. A nem-lét, a személyes idő előttiség nem kelt szorongást. Csak a jövőbe vetített nem-lét nyugtalanít. Pedig a tekintetnek csupán egyetlen iránya létezik.

LB > út