(334) Amíg a célra szegezzük tekintetünket, nem süllyedünk el. Amint a tengerre, a kötélre vetjük a tekintetünket, süllyedni kezdünk. (Máté, 14/22-30) A maradandó a gondolkodásban az út... (335)(Heidegger). Nem emlékszem, miképpen és kik által ivódott belém a tanítás: A helyes gondolkodás és a helyes cselekedet alapja: eljutás a mindenkori X pontból a mindenkori Y pontba. Évtizedekig megbízhatóan igazgatott ez a belém súlykolt, évezredes kultúrmaszlag is. Arra viszont pontosan emlékszem, mikor kérdezték először: Ki mondta neked, hogy jutnod kell valahová? Előbb csüggetegséget, lemondást, keserűséget éreztem a kérdés mögött, aztán önsajnálatot, gyűlölködést, rosszindulatot. Később magam kérdeztem ugyanezt magamtól. Rácsodálkozva a kérdésben már a megfogalmazásakor felismert válasz természetességére, könnyűségére, banalitására: Nem érdekes az Y pont. És érdektelen az X pont is. Csakis az út, a mozgás, az áramlás a fontos. A felismerés persze csak az első pillanatban tűnt oly könnyednek, mert hamarosan bekapcsolt a nagymesterek által éppen az ilyen helyzetekre kondícionált hamis "ösztön": a bűntudat, a kétely, a Selbstzweifel. Máté, az evangélista, a modern ember lélektanának egyik alaptételét fogalmazta meg. Az ingatag tengerre szállt emberét, aki végérvényesen kilépett, kitaszíttatott, kisodródott (stb.) a tengerből. Úszom. Nem azért, mert el akarok jutni az egyik parttól a másikig, hanem mert jólesik a mozgás, élvezem a közeget, az áramlást, a bőrön, a húsban. És ez az úszás gyógytorna is egyben, rehabilitáció. Az megmerevedett, megkötött szem- és nyakizmok lazítása, a nem szakaszos mozgás rehabilitációja. A gondolkodás - talán - eljuthat X pontból Y pontba (vagy X ponttól Y pontig). A szellem azonban végtelen(336) áramlás. Az, amit egy pillanat töredékében Gólemnek neveztem egy esztendővel ezelőtt. (Bárminek nevezhetném, mert nem vagyok képes megnevezni.)

LB > cél