(198) A leírás márcsak azért sem lehet azonos a dologgal, mert ha a dologról írunk, önmagunkról írunk, és a dolog nem azonos velünk. A leíró ugyanakkor a dolog része, de csak annyit képes megragadni belőle, amennyi ő maga. Elkülöníthető-e a leíró (a leírás) és az objektív dolog. Ha nem: mennyiben része az egyik a másiknak? Visszább lépve a kérdésben: van-e egyáltalán objektív vetülete a dolognak? És ez megragadható-e a leíró által (a leírással)? A tömegember annyit lát a dologból, amennyit magából lát. A tömegből kilépő nemcsak önmagából lát többet, hanem önmagán is túllát. Az, aki tud, pedig kizárólag a dolgot látja. Nincs szüksége arra, hogy önmagát is lássa. Ez eleve benne van a dologban. Feltételezve, hogy az "önmaga" és a dolog nem azonos, vagyis a dolog kiterjedése nagyobb annál, mint amit az "önmaga" fogalommal jelölünk. Ugyanakkor: a leírás (szó) azonosítása (azonossága) a dologgal (az esettel, mit dem Fall, a jelentéssel(199), stb.) nem nyelvi kérdés, hanem a tudatállapot kérdése. Szubjektum / objektum; észelelő / észlelet - a táblák összetolása, ahogy egy kihúzott asztal tábláit összetoljuk. Lehetséges-e a táblák egymásba tolása?

LB > maga a dolog