(199) A dolog(200) önmagát definiálja, a jelentés így azonos magával a dologgal. Ez a jelentés(201) azonban csak a közvetlen tapasztaló számára nyilvánul meg, és az átfordítás folyamatában szétbomlik. (A gondolat tehát nem rögzít, hanem éppen ellenkezőleg, bomlaszt.) Az "emlékezés" a jelentésre: a jelentés tudaton hagyott lenyomatának feltárása. Minél erősebb a közvetlen élmény, annál erősebb a tudaton képződött lenyomat. És minél tisztább, áttetszőbb a gondolat (=> tudatállapotok), annál pontosabb a lenyomat ábrázolása.

LB > jelentéssel