(221) A holocaust, mint nagyipari eszközökkel és módszerekkel végrehajtott
népirtás, az újkori tömegtársadalmakra jellemző civilizációs folyamat.
Megjelenésének és zajlásának leglényegesebb, társadalmi szinten ható okai:
1. Istentagadás. Az emberi létezés közege a szellemi és fizikai természet. A
szellemi természet az ember istenképzete. E képzet iránya: a tér-idő fogalmától
független, egy és oszthatatlan univerzális rend. Ha istent mondunk, valójában
ezt a rendet nevezzük meg. Beszélni azonban nem tudunk róla, mert a nyelv csupán
a fizikai természet médiuma. Ha mégis beszélük róla, akkor nem magáról a dologról
beszélünk, hanem arról, "ahogyan a #dologról(197)
beszélünk". A fizikai természet mindazoknak a tér-időbeli lényeknek és
tárgyaknak (dolgoknak) az összessége, amely körülötte, rajta keresztül
és benne áramlik. A természet, az ember számára mindkét aspektusában, objektíve
adott állandó. Az istentagadás képzete tehát valójában nonszensz, negatív pszichózis,
éppen olyan, mintha például a Nap vagy a rög létezését tagadnánk. A pszichózis
kialakulásának oka: arány- és mértéktévesztés. Ebből ered az a közveszélyes
és önvesztő téveszme, hogy az ember alávetheti birtokoltnak vélt vagy birtoklandó
hatalmának a szellemi és fizikai természetet, vagyis azt, aminek a létezés megváltoztathatalan
fizikája és metafizikája alapján sohasem kerekedhet fölébe. Törvényszerű,
hogy nyiltan vagy burkoltan, közvetlenül vagy közvetve, folyamatosan hadat visel
mind a szellemi, mind pedig a fizikai természet (természete) ellen
és egyre erősebben elidegenedik ezektől.
2. Érzelmi, szellemi elsivárosodás. Motorja az élet minden területét belepő
tömeg-, triviálkultúra. Az érzelmi, szellemi elsivárosodás általános jellemzője:
a lét és a létező eldologiasítása; a létező megfosztása a létezés méltóságától;
az együttérzésre való készség és képesség (el)sorvadása. Ez a folyamat
törvényszerűen meghatározza az ember viszonyát a nem-létezőhöz is. A nagyipari
holocaust folyamatának fenntartása szempontjából végzetes jelentőségű tény,
hogy a gyilkosság és a tömeggyilkosság a tömegszórakozás és a tömegszórakoztatás
társadalmilag elfogadott részévé vált.
3. A cselekedet (tett) és az erkölcsi ítélet szétválasztása. Közvetlen következménye:
az erkölcs elérvénytelenülése. Az erkölcs ugyanis kizárólag a végrehajtott,
nem-gondolati cselekvésben rendelkezik tartalommal. Önmagában legföljebb irodalmi
jelentősége van.
A fenti három pontban leírt okok kölcsönösen kiegészítik és feltételezik egymást.
Mint megállapítások mentesek a kritikai szemlélettől. Pusztán egy újkori, tömegcivilizációs
folyamat okainak leírásai, tételezései. Lényegük, magvuk létezett és
hatott az úgynevezett civilizáció korábbi, akár legkorábbi szakaszaiban is.
Minél magasabb fokú és absztraktabb azonban a csoportszintű (társadalmi szintű)
szervezettség, annál erősebbek és kiterjedtebbek az okok hatásai. Törvényszerű,
hogy a modern, nagyipari holocaustok kora a tömegcivilizáció addigi legmagasabb
és legabsztraktabb szervezettségi fokán jelent meg.
Kiegészítő megjegyzések:
holocaust mint folyamat A holocaust - mint egy bizonyos esemény -
szingularitásáról folytatott vita egyszerűen értelmetlen. A holocaust, az áldozat
szempontjából, mindig szinguláris. És a holocauston kívül kizárólag
egyetlen szempont létezik, az áldozaté. A tettesé már a holocaust része.
univerzális rend A tér-idő fogalmától független, egy és oszthatatlan,
objektív állandó. További jellemzői: a legparányibb pontja is őrzi az Egész
képét (=> holográfia); minden egyes pont minden egyes ponttal (aktív vagy passzív)
összefüggésben áll vagy állítható; a mindenkori anyag és tudat mintázatának
eredete, az anyag és tudat egyetemes alapműködésének vezérlője.
negatív pszichózis A negatív pszichózis istentagadó, a pozitív pszichózis
istenkereső.
arány- és mértéktévesztés A mérték: A szellemi és fizikai természettel,
természetben abszolut összhangban és egységben létező állapota. Ennek lehetősége
az emberi tudat időtől, tértől független, objektív természete. A mérték tehát
sem nem tradicionális, sem nem utópisztikus.
uralom (fölékerekedés) és alávetettség Az univerzális rend egységében
nem érvényes az alávetettség és a felülkerekedés fogalma. Az ember tehát sem nem
ura, sem nem alávetettje a természetnek, hanem személyes létezésével az univerzális
rend beteljesülésének része. Az élet objektív értelme tehát nem más, mint
hozzájárulás a személyes létezéssel az univerzális rend beteljesüléséhez. Mivel
ez a hozzájárulás törvényszerűen és kényszerűen lezajlik a születéssel, az
élet szubjektív értelmét a hozzájárulás mikéntjéről kialakított tudati tartalom
határozza meg. E tartalom minőségét hagyományosan a boldogság szóval írjuk
körül, amely a szellemi és fizikai természettel való abszolut összhangra, az
univerzális rendbe való objektív beágyazottság szubjektív érzetére utal. A
boldogság lehetősége tehát a tudat tértől, időtől független, elidegeníthetetlen
sajátja.
LB > holocaust