(219) A rendről és a szervezettségről a KH (1988-89) és az N. bejegyzés (1997) után, már a Gólem idejében: Rend (arány, mérték, összhang) - szervezettség - szabály. A rend Isten hatalma, a szervezettség a boltosoké. A természet rend, Auschwitz szervezettség. A szervezettség (mértékének)(220) fokozása a hatalom fokozása és a rend gyengítése (arány- és mértékvesztés). ["A Holocaust(221) lehetősége benne rejlik a modern civilizáció lényegében." (Zygmunt Baumann) Ezt a "lényeget" (Wesen) éppen a szervezettség kifinomult és excesszív fokozása és kiterjesztése jellemzi. Törvényszerű, legalábbis logikus, hogy a nagyüzemi holocaustok kora a tömegcivilizáció addigi legmagasabb szervezettségi fokán, a XIX-XX. század fordulóján kezdődőtt.] A szervezettség alapja nem az arány, a mérték és az összhang (rend), hanem a szabály. ["S mi a szabály? Semmi más, mint a sánta közpszerűség mankója." (Petőfi) - Pontosan ebből a szempontból perel a KH "az ő rendjükkel" (szabályrendszerükkel)]. A rend nem mindig érthető, a szervezettség viszont mindig érthető. Minél távolabb áll az egyén, csoport, közösség, társadalom (stb.) a rendtől, annál kevésbé érti és annál erősebben igényli a szervezettséget. (Ezzel egyidejűleg tovább távolodik a rendtől, mivel a fokozodó szervezettség fokozódó aránytalanság és mértéktelenség.) A rend megértéséhez távolságra, magaslatra, rálátásra van szükség, a szervezettség megértéséhez elég egy hatályos szabályzatgyűjtemény. A rend ott kezdődik, ahol az egyes szabályok érvényüket vesztik, és a dolgokat nem paragrafusok, hanem egy rendkívül finom és sűrű szövetű háló tartja össze. Nem megragadva a dolgokat, hanem mintegy összenőve a felülettel.

LB > rend