[friedrichskoog] A watton. Egy hosszú bot van nálam. Azzal mérem a keskeny árkok mélységét, mielőtt átgázolnék rajtuk. Már eléggé kint járok. Mögöttem a part vékony, fekete vonal. Egyszercsak egy széles, sebes folyású árokhoz érek. Belemerítem a botot, nem ér le a meder aljáig. Érzem, ahogy viszi, sodorja az áram a bot víz alatti végét. Csodálkozom, nem gondoltam, hogy ennyire mély a víz. Kihúzom a botot és körülnézek. Mögöttem már mindenütt víz van. De nem tenger, inkább folyó. Ekkor észreveszem szemben az apámat. A túloldalon áll, messze. De teljesen tisztán látom az arcát. Át akar jönni. Kétségbeesetten kiáltom: Maradj! Maradj!

Ha páratlant dobtál, lépj előre, ha párost, vissza---