[hegyen] Falhoz támasztott, befelé fordított, keretezetlen vásznak. A tetejüket magam felé döntve, felülről nézegetem őket. Rossz képek. Mindig feldőlnek. Ilyenkor odajön egy bennfentesnek látszó alak, és szó nélkül visszatámasztja őket. Aztán egyszercsak földől vagy egy féltucat. A férfi dühös, szégyellem magam, pedig vétlen vagyok. De úgy teszek, mintha én lennék a hibás. Tudom, úgy se hinné el, ha az ellenkezőjét állítanám. Mondom is K.-nak, hogy semmihez sem nyúltam hozzá. Aztán egy nő jön le a hegyről. Azt mondja: Elhoztam neked a színeket. És a különböző színek úgy hömpölyögnek végig a karján, a kezén mintha csak letekert, széles szöveteket, végvásznakat mutatna. Nézd csak, mondja, és ide-oda dobálja a vitorlaként szálldosó színeket, mint egy rövidárú kereskedő. Előrehajolok. Kutyák szaladnak az úton, pofájukban keresztben álló, törött üveglapok. Egy havas elágazáshoz érnek. A széjjelfutó utak, mint két tenyér. Közötte egy befagyott tó. Körös-körül fák, a gyöngyházszínű jégen jelöletlen hókupacok.

Csak akkor léphetsz tovább, ha ötöst dobsz---

back