[kapuban] Lakatlan, elhagyott lakás. A bútorok, a tárgyak mind a helyükön állnak. Vastag alkonyat. Le-föl járkálok a lakásban, de csak a hosszanti tengely mentén. Néha kilépek az erkélyre. Mintha várnék valakit. Az utca is üres. A tér is. Mint egy lakatlan város. Ahogy fel-alá járkálok a lakásban, a helyszín többször is áttűnik a dömsödi ház mögötti partoldalba. A holtágat már betemették, de még nem az a másik, teljesen új táj. Mindannyiszor a feljáró tetején állok. Aztán lemegyek a kapuhoz, és várok valakit. Ott sincs senki, ott is minden üres. A part, az út, az udvar. Nem vagyok nyugtalan. Érzem, ahogy a lény bennem és körülöttem eggyé válik a tájjal, az ürességgel. És ez jó.