[rathenauplatz] Kora délután. A Nap sugarai kissé felülről, szinte merőlegesen vágódnak neki az ablaküvegnek. Mindennap előtte ülök. Csöng a telefon. Az ültömben megemelt székkel hátralököm magam, fölállok és átmegyek a másik szobába. A telefonkészülék, a függöny nélküli ablak és az íróasztal alkotta hegyesszögű háromszög hosszanti csúcsán állok, szemben az íróasztallal. N. hívott. Hirtelen erős puffanás hallatszik a szoba felől. Egy galamb teljes lendülettel, kitárt szárnnyal nekirepült az ablaknak. Mire fölfogom, mi történt, a galamb már eltűnt, lezuhant vagy odébbcsapódott. A kitárt szárnyak és a fej elkenődött lenyomata még napok múltán is ott fehérlett, és mindaddig ott maradt, amíg K. le nem mosta. N. a becsapódás pillanatában rám kiált: A Kiki! És megszakad a vonal. Később visszahívott, és elmesélte, hogy elpusztult a madara. Egy közepes termetű, fekete hóllófajta. Egyet üvöltött és fölbukott a kalitkában.