(44) Naív ostobaság (avagy infantilis tudatlanság) azt képzelni, hogy létezik szerszám (eszköz - milyen tágas fogalom erre: das Zeug), módszer, amellyel közelíthetünk bizonyos válaszokhoz, kérdésekhez. (A "hogyan" változása a szellemi mozgékonyság lekötése?) Az emberi szellem megnyilvánulásai egyazon, változtathatlan tényről tanúskodnak, a szellemi megnyilvánulás képességének ébredésétől. A szellemtörténet az emberi szellemnek egyazon(45) állapotát tükrözi, és ez az állapot az emberi szellem immanens és változtathatatlan sajátja. Az érinthetetlenség természetén tűnődni, a puszta ténymegállapításon kívül, ugyanakkor meddő okoskodás. Ennek mozgatórugója éppen úgy lehet az ostobaság, miként a naivság, rendszerint azonban az önteltség. Ez a metafizika(112) abszurditása, és a mélyben, magának a gondolkodásnak abszurditása. Mert mindezek ellenére újra és újra csalunk és megcsalatkozunk, azonosítjuk a lényeg keresését magával a lényeggel. Nem a kérdések hibásak vagy hiábavalók, hanem maga a kérdezés(113). Hiszen miként lehetséges gondolkodni az elgondolhatatlanról? A misztérium(139) és a valóságos tabu(141) ebben az értelemben rokon fogalmak. A szellemi lét tehát pusztán #pszichózis(103), enélkül azonban képtelen megnyilvánulni. A megszólalás igénye(143) valójában nem a "megvilágosodás", a "behatolás", "isten elérése" stb. Valószínűleg pusztán fizikai jellegű létszükségletek kielégítéséről van szó. Sajátos túlélési technikáról(166).

LB > kifejezhetetlenség