(303) A hagyományos értelemben vett befogadás folyamatának egyik legfontosabb szakasza éppen akkor kezdődik, amikor az olvasó, a szöveg hatására, elrugaszkodik a szövegtől, átcsúszik egy másik, a szöveg által inspirált dimenzóba. Ez a dimenzióváltás rendszerint akkor történik meg, amikor az olvasó elszakad(304) az írásképtől. Ezért tekintem az olvasási folyamat legfontosabb momentumának azt a pillanatot, amikor az olvasó #megemeli(440) tekintetét, és engedi szellemét kiúszni a mű által közvetlenül kínált tágasabb térségekbe. Ez a kiúszás, kihajózás éppen úgy lehet part menti kirándulás, miként a partra merőleges száguldás, és később szellemi kalandorkodás a nyílt tengeren, kiszámítható vagy éppen kiszámíthatatlan következményekkel. Fontos szempont a befogadás és az idő(320) ("A művészetnek mérhetetlen sok ideje(323) van. Csak én halok meg."), a befogadás és a megszakítás kapcsolata, pontosabban fogalmazva a megszakító kibetűző olvasás szerepe a befogadásban, amelynek végül semmi köze a konkrét szöveghez, mert már nem az olvasmány, hanem a "világ" befogadásáról, meg- és átéléséről van szó. Az olvasás-befogadás éppen ezért az olvasó általános észlelési szokásainak és képességeinek függvénye. Az olvasás-észlelés, mint a vakmerőség próbája. Képes vagyok-e arra, hogy szélirányba állítsam a vitorlákat, és mikor retten meg a lélek a rohanástól, a távolságtól, a vihartól? Az olvasó és a mű viszonya abból a szempontból, hogy milyen gyakran készteti a szöveg az olvasót a kibetűző olvasás megszakítására úgy, hogy ne csússzon ki a szöveg vonzásköréből mindaddig, amíg a szöveg által keltett áramlattal át nem hajózik egy másik dimenzióba. Az olvasás-észlelés tehát éppen úgy a vakmerőség próbája, mint maga az írás. (Látomásos írás, látomásos olvasás.) [(Mi a felelősség kérdése ebben az összefüggésben? Az íróé és az olvasóé, külön-külön. Mennyiben gátja a felelősség a tudásnak, a tapasztalásnak, a megélésnek? Mi az ösztönös és tudatos félelem szerepe a felelősségvállalásban?) A kihajózás analógiája az írás esetében rendszerint a merülés. Nem tudom, miért választottam most - "tudattalanul" - horizontális pályát (távolság) az olvasónak, míg az írást a vertikális merülés (mélység) metaforájával jellemzem, évek óta.]

LB > befogadó (az Előtér/Történet/ Mi a történet/ Dobókocka/ Íráskép fölött/ Befogadás felől)
LB > #idő (az Előtér/Történet/ Mi a történet/ Dobókocka/ Íráskép fölött/ Befogadás/ Idő felől)
LB > #megemeljük (A Phaidrosz-váltó/ 227a/ Melyik történet felől)
LB > #megemelkedik (A Phaidrosz-váltó/ 274e/ Emlékeztetés felől)