(304) Az elszakadás(305), a kiúszás (elő)feltétele ugyanakkor az "állandó" és elmélyült "jelenlét" a szövegben, a szövegtérben. A zaklatottság, a dobáltság, a szétszórtság és a felszínesség (figyelmetlenség) ellehetetleníti a befogadást, elrontja (romlottá teszi) az anyagot. Az átvételt, a magunkhoz vételt, az anyag - vagy ha úgy tetszik: a szellemi táplálék - felvételét (fogyasztás) zabálássá teszi, a táplálékot moslékká rontja. (Korábbi analógia: "Addig rágni egy falatot, amíg minden íz kiérzik belőle"; az ízek egyenként és kombinatorikus egymásra hatásukban). A befogadás(306) egysége az elmélyült, kontemplatív szövegjelenlét és a totális szövegjelenlét áramán elért dimenzió(309) egysége. Ha ez nem történik meg, a kilépés, elszakadás pusztán kapkodás, összefüggéstelen cikázás. "Állandó jelenlét, lélekjelenlét. Egyetlen pillanat (az eredeti szövegben: "szó") elsikkadása elég az olvasási folyamat kudarcához. Az esszenciális, totális írás(310) befogadása esszenciális [tehát az esszenciát megragadni és kibontani tudó totális olvasást feltételez". [1985 körül(317) (később: "zip-írás", "zip-olvasás")]

LB > elszakad