(32) Az irodalmi-történet két alapvető sajátossága a részek összekapcsolása "és"-sel, és a részek irodalmi szempontok alapján történő összeillesztése. Az irodalmi-történet készítője vagy a kapcsolódási pontokat alakítja át, vagy - megváltoztatva az eredeti kapcsolási sort -, az összeillőnek vélt részeket kapcsolja egybe. A lét-történet folytonosságának csodája, hogy a racionalitástól függetlenül őrzi az áramló folytonosság természetességét. Ez, a folytonosság minden pillanatában öntörvényű. Az öntörvényűség tartalma ugyanakkor folyamatosan változó (időlegesen állandó is lehet.) Minden mozzanat a maga öntörvényűsége(33) szerint történik. A ráció képtelen folyamatában követni ezt a hullámzást. (A ráció és a lét csak a ráció szempontjából el-, szétválaszthatatlan. A létnek ugyanis nem feltétele a ráció, a ráció azonban kizárólag a létben nyilvánul meg.) Az irodalom tehát vagy egyes részek (mozzanatok) különálló megjelenítésével próbálkozik, vagy a részek irodalmias(kodó) összeillesztésével. Irodalommal érintkező kísérlet lehet a lét-történet irodalmi szempontoktól független átfordítása szövegbe. Ezek a szövegek rendszerint képtelenek közvetíteni a lét-történet rációtól független, áramló folytonosságát (vagy annak érzetét). A hagyományos, epikus (lineáris) irodalmi-történet tehát csinálmány (irodalmiasság plusz logika, stb.), a lét-történet viszont, spekulatív eszközöktől függetlenül, folyamatosan van. Lehetséges-e az áramló folytonosság [érzetének (a die Ganzheit érzetének is ez a forrása)], megjelenítése mesterséges módszerrel? Daniil Charms "Álom"(35) című szövegének első öt bekezdése pl. érdekes kísérlet.

LB > illeszkedés (Az Előtér/ Módszer/ Lét-Állapot/Illeszkedés/ Történés/ Kifejezés felől)
LB > #illeszkedés (A Thesaurus/ Thesaurusról/ Fogalmi struktúra/ Körülírás/ Esetlegesség felől)